Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz

telensége. .Érdekes, hogy úgy „A huszár boszuja“ c. novellája, mint a „Kórházi jelenet“ c. tárcája a nevezett lapban Petőfi Julia aláírással jelent meg, noha mint emlitém, a dolgozatok megjelenése ideje" ben Sz. Y. már Horváth A.-né volt.

A harmadik novellaféle dolgozata keletkezésének, mely „A „Pesti Napló“' 61., 62. és 65. száma“ címet visel, (megjelent a „Növilág“ 1858. 26—26. számában) története is van. E dolgozat megjelenését megelőző évben Szendxey Julia’ lefordított Andersen meséiből egy néhány ívből álló füzeire valót. Ugyanakkor jelent meg a könyvpiaczon Flóra költeménykötete is. Gyulai Pál a ,,Pesti Napló“-’ban kritikai tollára vette ezt a két munkát, előzetesen azonban három számon keresztül 61—62. és 65. szám) általánosságban a’ nöirőkról elmélkedve, pálczát tör fölöttük kimondván azt a kegyetlen axiómát, hogy: a nő vagy . azért ir, mert boldogtalan, vagy azért boldogtalan, mert ir! Erre válaszképpen irta meg Szendrey Julia azt a különös cirnü munkáját, bár őt Gyűlni egyénileg nem bántotta, mert amikor a nagy általánosságról fordításaira és Flóra költeményeire tér át (70., 92. sz.) csak elismerőleg méltatja mindkettő tehetségét. Arról szál o munka, hogy az a kemény, igazságtalan közlemény mint bolygatja s dúlja fel egészen egy csöndes, elégedett házaspár c&a'ládi békéjét, hol a nő, a köztiszteletben álló családanya, a példás» háziasszony néha-néha a múzsáknak is szentel egy-két órácskát. Feldúlja, mivel a férj megtagadva saját érzékeit, tapasztalatait, nejében hiszi azon ijesztő agyrémek megtestesülését, amelyek ellen a cikk írója felhevült képzelődésében forgatja fegyverét. Amíg előbbi dolgozataiban csak értékes részleteket találunk, addig itt az egész gyönyörködtető, eleven. Nem más ez, mint a hitves, az anya legszebb,, legigazibb mozaik festménye, melynek apró köveit csak azért tudta így művésziesen egyberakni, mert nemcsak írónő, hanem maga is nő, hitves, anya is volt, aminek a lehetőségét az Írónők részéről Gyulai nevezett cikksorozatában éppen tagadni igyekszik. így hát ennél az elbeszélésnél elmésebb cáfolatot item kaphatott volna Gyulai, mely a végén különbben hirtelen fordulatot vesz: az írónő elveti a mesei palástot, hogy a Pesti Napló mérges tollú kritikusát, „ki minden írónő tollát főzőkanállá akarná átváltoztatni,“ kiszolgáltassa társnői haragjának és gyűlöletének persze kedves, tréfás modorban.

Andersen meséi egyrészének haza nyelvünkbe való átültetésén kívül, melyről Gyulai Pál, mint említettük, elismerőleg szólt, kiemelve különösen afíek- tadótól és erőlködéstől ment magyaros szineiZetót, irt több eredeti mesét is. Ezekből mindössze hármat sikerült megtalálnom, amelyek közül az első („Egy kis köpeny története!“ Vasárnapi Újság 1858. 7. sz.) kedves humorával, játszi tréfáival, Andersen modorában Írva, különösebb figyelmet érdemel. Másik két meséje ,,A mikulás“ és a „Lyukas mogyoró“ Arany János Koszorújában 1S68., 24. sz., 26. az. látott napvilágot Sz. J. jegy alatt mindkettő kitűnő mesemondó tehetséget árulva el.