Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
„Hogy többé ránk ne törjetek, Bitóra tüstént véletek, Rablók gonosz csapatja !“ — Kibez hajolt a győzelem, Parancsszavát a fejdelem Ily büszke-durván adja. „Elő vezér! elő veled, Elsőség illet tégedet, Hadd lássuk szörnyű képed. Olyan magasra emel-e A magyarok nagy istene, Mint én emellek téged ?“ S a porba tipratott kebel Fojtott dühérzeményivel A hős előbbre lépett, És szóla : „Fejdelem ! kegyed Látom határtalan; egyet Engedj hát kérni tőled. A kürt éltem hű társa volt, 0 annyi vért és viadalt Karom között szemléié. Ez óra tőle elszakaszt, Hagyd még egyszer megí'únom azt, Hagyj elbúcsúzni tőle !“ — És zúg dörögve rémitőn A kürt ismét Lehel kezén ; S hogy harsogtatta szerte : Rá szent hevület lángja száll, A győző fejdelemnek áll, És véle őt leverte ! „Te fölmagasztalsz — e szavak A hősi ajkon hangzanak — És én a porba váglak.“ S megy bátran, míg önérzete Arczára kéjsugárt vete, Elébe a halálnak. — t 2 (úrf . * & • 9*
