Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 35-ös doboz
15. 31árczius 1848 Magyar történet múzsája, Yésőd soká nyugodott, Vedd föl azt, s örök tábládra Vedd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Mig egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatink szárnyai, Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani. Szánjatok szét a hazában, Melyet eddig lánczotok Égető karikájában Kínosan sirattatok ! Szabad sajtó !. . . már ezentúl Nem féltelek, nemzetem ! Szivedben a vér megindul, S élet a félholt tetem. Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti ifjúság, A hon a halálórában Benned lelte orvosát. Mig az országgyűlés ott fenn, Mint szokása régóta, Csak beszélt nagy sikeretlen: Itt megkondult az óra ! Tettre, ifjak, tettre végre, Verjük le a lakatot, Mit sajtónkra, e szentségre, Istentelen kéz rakott. És ha jő a zsoldos ellen, Majd bevárjuk, mit teszen; Inkább szurony a szivekben, Mint bilincs a kezeken!
