Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 34-es doboz

Petőfi-Almán ach

A Petöfi-Almanach lapjait forgattuk néhány órán át. Együtt voltunk a mai szellemi élet creme de la créme-jével. Beszélgettünk Gyulai Pállal és Görgey Artúrral, Beöthyvel és Rákosival, Gárdonyivaj és Jászai Marival, Riedellel és Berzeviczyvel, Apponyi Alberttel, Fterczeg Ferenccel ...

Beszélgettünk Petőfi Sándorról.

Jelen volt tehát ő is. Mert mindenki azt adta nekünk e gyöngysor-betűkben, amit tőle kapott.

Erre a névre: Petőfi, — tüstént megcsendül minden magyar emberben valamely hang. Akár a zongora, mikor húrja fölött megütjük a hangvillát.

Ennyi szívben, ennyi elmében csendült meg ez a maga is zene név.

Csupa új világosság árad arra a rejtélyes, nagy csodára, ami Petőfi Sándor géniusza.

Nekünk, többi embereknek tehát kiváltságos öröm látni öt ebben a különleges, ritka megvilágításban, őt, aki úgyis él bennünk, de most nemcsak érezzük, hanem alakja láthatóbbá válik, még gyönyörűbb, még ki- vételesebb. Egyetlen szobor, melyet a legjobb szobrászok összessége mintázott.

Igaza van a Petőfi-Társaságnak: van Petőfi-kul- tusz s midőn őt olvassuk, róla beszélünk, ereklyéit gyűjtjük, hitét valljuk: csak külső, látható jelt adunk annak, ami igazában úgyis megvan.

Már áll a Petőfi-ház. Már rendben van az a sok szent holmi, amelyet szorgalmas kezek gyűjtöttek össze. Nem holt múzeum, mert e sok szimpla tárgy egyszerre kinccsé lett. — hisz Petőfi Sándorra vonatkozik.

Az igaz emberek kápolnájává lett ez a Petőfi-ház. S hogy meglehessen, hogy szeretettel diszithessiik, gya- rapíthassuk: magyar hölgyek fogtak kezet. Ők tudták e sok híres-neves embert ily szépen megszólaltatni, ők tudták ezt az iparművészeti remek számba menő könyvet megteremteni. Rajta van a Petöfi-kor patinája. És az igazi szeretet melege.

Finom hasábjairól mutatóba közöljük Malonyay Dezső cikkét: