Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
A Tudományos Pet öf i ■ O n n@ pe. WyoBevapeS'iapmiaeiik yraraspa kö^g^lik te-ijje-sen P©töSá emléisezös&nek ss:©fsísSS© «sag Afesssl^svasís. A mikor a Petöfi-centenárium megünneplése először szóba került az irodalmi társaságokban, a Tudományos Akadémia már akkor elhatározta, hogy a maga részéről az 1923. évi közgyűlésen fogja méltó módon megünnepelni a köitő születésének századik évfordulóját. A Petőfi emlékezetének szentelt nyolcvanharmadik ünnepi közgyűlés vasárnap délelőtt folyt le az Akadémia dísztermében magas színvonalú, komoly tartalomhoz méltó pompával. A közgyűlésen megjelent József kir. herceg és József Ferenc kir. herceg, ott volt Kle- betsberg Kunó gróf kultuszminiszter; képviseltették magukat az egyetemek, főiskolák, irodalmi és tudományos egyesületek és résztvettek az akadémikusok csaknem teljes számmal. Berseviczy Albert megnyiSő Saessédis. Pontosan fél 11 órakor foglalták el a helyüket az elnöki asztalnál az elnökség magyar díszruhába öltözött tagjai: Bcrze- viczy Albert elnök, Choncha Győző másodelnök és Balogh Jenő főtitkár. A közgyűlést Berzeviczy Albert hosszabb beszéddel nyitotta meg. Először hivatkozott arra, hogy az Akadémia az abszolutizmus után, mihelyt szabad mozgását és önrendelkezését visszanyerte, sietett az akkor már tiz év óta eltűnt Petőfi Sándor szellemi örökségét megkoszorúzni. 1859-ben ugyanis, Czuczor Gergely jelentése alapján a nagy jutalommal Petőfi 1847-ben kiadott Összes költeményeit tüntette ki és a dijat a költő fiának, Petőfi Zoltánnak ki is adta. A.z Akadémiának ez az elhatározása megegyezett a költőnek még életében nyilvánított kívánságával, mert Petőfi az említett verseskötetének megjelenésekor Arany János előtt úgy nyilatkozott, hogy „Most már remélem, hogy a jövő évben az enyém lesz az akadémiai nagyjutalom“. Ez egyike volt tehát a Petőfi kevés — igaz, hogy csak a siron túl — teljesedett reményeinek. — A nemzet rajongó hálója,. csodálata, szeretete a rövid lobogás után immár 74 évvel ezelőtt kihamvadt a bámulatos költői lángész iránt, mely az önfeláldozó hazafiág iránti hódolat érzetével vegyül, az idei mi évforduló alkalmából azzal a megható bensőséggel és mélységgel nyilatkozott meg, a melyet épp az a körülmény tesz érthetővé, hogy bennünket a Petőfi földi pályájára és hátrahagyott alkotásaira való büszke visszaemlékezés legnagyobb nemzeti szerencsétlenségünk sötét mélyeiből emel fel. Ezért sietett és siet mindenki, ki magát magyarnak érzi, kivenni részét a kegyeletes ünneplésből, nemcsak megmaradt hazánk területén, hanem tőlünk erőszakosan elszakított véreink körében és a külföldön élő magyarok között is. — Sőt az ünneplés vágya kiterjedt a nemzeti kötelékünkön kívül állókra is. Idegen nemzetek körében is megható megértéssel és együttérzéssel karolták fel a Petőfi-ünneplés eszméjét, bizonyságot téve róla, hogy nagy nemzeti költőnk dalai az ő nemes eszményeiért buzgó népek közjavaivá lettek, a világ majdnem minden nyelvén felcsendülve hirdetik ma, éppen legmélyebb letiportatásában, imádott nemzetének clmulhatatlan dicsőségéi. — Petőfi megértésének és ünneplésének ez az egyetemessége annál csodálatosabb, mert hisz nincs költőnk, ki teljesebb kifejezője volna mindenben nemzeti sajátosságainknak s igy az ő költői egyéniségének ez az általános megértése és befogadása a legidegenebb nemzetek eszme- és érzelemvilágába tulajdonképpen nemzeti egyéniségünk oly megértését és méltánylását jelenti, minövel máskülönben találkozni vajmi , ritkán szoktunk. — Azonban a Petöfi-kultusz elterjedésének okát nem szabad csak a benne megtestesült nemzeti sajátosságok vonzóerejének tulajdonítani. Emberi egyéniség is — a mennyiben azt lehet a nemzeti, faji vonásoktól különválasztanunk — oly érdekes, eredeti magában teljes és lezárt, mely szükségképp megragadja a figyelmet s talán korunkban még inkább, mint az övében, vonz és lebilincsel. — Petőfit, mint embert és mint költőt, a gondviselés boldogságra teremtette, de az élet a valóságban a boldogságból csak to. Aranyért 100 t /> koronává], de még annál tök grammonként n iiird T3rilliáxi3Órt, ezüstőrt í dór pompásan fölépített költeményét lelke' tapssal köszönte meg a közönség. Zoltán és VczgreraviGta Géza felolvasása. Petőfinek és költészetének két hivatott tanulmányozója, Ferenczy Zoltán és Vojno- vich Géza szerepelt még az ünnepi közgyűlés műsorán. Ferenczy Zoltán Petőfi, mini emhpr tanulmányát olvasta föl. Abból kiindulva
