Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

későn és csak keveset nyújtott neki. A bol dogsógra is születni kell, a boldogsághoj is tehetség szükséges. Valaki a sors leg pazarabb kényeztetései közt is lehet bol dogtalan, inig mást szerényebb vágyánál teljesülése is boldoggá tesz. Csak az J rendkívüli képessége, az élet öröméinél mély átérzésére és ragyogó kifejezésén hozhatta magával, hogy Petőfi azok alati a gyér szünetek alatt, melyeket a sors- csapások és sanyaruságok rövid életében fennhagytak, a világirodaimat, a tiszta bot dogság valódi ditirambusaival gazdagította s el se képzelhetjük, hogy mivel gazdagi tóttá volna, ha életfolyása hosszabb és kedvezőbb lett volna.

— Petőfi, mint a fiatalság, a szerelem, i szabadság romlatlan lelkű dalnoka, arra született, hogy az optimista világszemlélet, a boldogság ellenállhatatlan szavú hirde: tője legyen. De el nem zárkózhatott a fájdalmas érzések elől sem, annál kevésbé; mert a sors kegyetlen következetességgel üldözte és sújtotta öt. Lelkének egyensúlyai fentartotta mégis egyrészt már nagyon korán msgállapc-dolt, rendíthetetlen hite költői hivatásában és épp oly erős hite abban, hogy sorsa jobbra is fog fordulni. Petőfi boldogságra volt tereintve s a boldogság hangjai szive legmélyéből fakadtak. Költői és hősi nagyságát teljessé életének az a tragikuma teszi, hogy élete tavaszán, egy rettentő végzet súlya alatt összeomlott egyszerre minden: élet, boldogság, szerelem, haza és szabadság. Mindazért, a miért élt és küzdött, meg is Kellett halnia, és meg kellett halnia — hiába! Forrón szeretett hitvese, be sem várva özvegysége bizonyosságát, másé lett, a szabadság le volt igázva, a haza szétszaggatva és nemzeti jellegétől megfosztva. De Petőfi fejedelmi pazarság- gal fizetett a sorsnak, a mely oly mostohán bánt vele. Költészete glóriát vont a nő feje fölé, a ki „könnyeden elfeledő Iiivét“, ha- jafiságának, szabadságszeretetének himnuszai túlélték az elnyomatás és idegen uralom sötét korszakát, s fölzendiiltek uj nemzedékek ajkain az ismét szabaddá lett régi haza virányain és élete múló boldog percei lantján dalokat termettek, a melyek, a mig érző emberek lesznek, visszhangot fognak találni a föld minden népében. Megdicsőülésének legragyogóbb tüneménye éppen az, hogy ő, a sorsüldözött, a boldogtalan, az élete virágjában pusztulásra kárhoztatott ember, lett minden idők számára az élet derűjének, a boldogságnak vayázserejü dáV íiroKa.. . i . -.a jf

V Kozma AraaSor*

köSSeménye,

A nagyhatású elnöki megnyitó beszéd után Kozma Andor lépett az előadói asztalhoz és elmondotta Pető fi-szimfónia cimü költeményét, a mely Petőfi egész életének, egyéniségének, költészetének cs hatásának pompás költői rajza. Petőfi, mint tündér-