Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

imputációnak. En magamról megval­lom, hogy — mint a kétségeosett úszó — vagy ötször belevetettem magam a képek, okoskodások, intelmek, Ítéletek e tengerébe, s még ma sem úsztam meg igazában mélységeit. De sejtem a gon­dolatot, a mely Szlerényi József báró intelmében rejteni látszik. Nekem úgy tetszik, azt mondja gaz­i és fé­iiéiti©i©!®si2raii§©fa is SKBÍBadBsél jeg^aséfe. — HisasélsscíEstf sss jís eSSsafig«» — Pwisscsré taésss©$ g?y®SR5- áctfföB iss# beszédet mewei3o»tt» — _ is X!.,ipi nap véget vetett mindenfele Kombinációnak, amelyet az érdekelt felek — franciák és németek — a várt angol és cdasz válasz jegyzékekhez fűztek. A jegyzé­keket tegnap megkapta a német kormány és természetesen egyidejűén nyilvánosságra- hozatalukról is gondoskodás történt. Az angol és olasz kormányok láthatólag nem pályáztak arra, hogy nj gondolatokkal meg- iepetésszerji fordulatot adjanak a jóvátételi kérdésnek. Azon a vágányon halad mindkét jegyzék, melyen a két kormány a Ruhr- vidék megszállása előtt mozgott. Két dolog van mégis, a mi külön megemlítésre méltó. Egyfelől az összhang a két kormány gon­dolatmenetében, másfelől pedig a Németor­szág felé intézett szavak ridegsége, sőt az ellenségeskedés határát érintő kíméletlen­sége. Egyiknek is, másiknak is valószínűleg az lesz a következménye, hogy a jegyzékek­kel sem néinet. sem francia nem lesz meg­elégedve. A német kormány, a mely Curzon lord felhívásának engedve készitette cl jegyzékét, joggal elvárhatta volna, hogy kezdeményező lépése az angoloknál barát­ságos fogadtatásra talál, a franciáknak vi­szont nincs okuk az örömre, mert a jegyzé­kek a francia-angol ellentétet nemcsak fenn­tartják, hanem még ki is szélesítik, mint­hogy az olaszok, a kik eddig közelebb állot­tak Poincaréhoz, most átpártoltak An­gliához. Mindazonáltal valószínű, hogy a kettő közül a németek lesznek azok, a kik a jegyzékekkel hamarább fognak megbe- külni. És méltán, mert ha az angolok és olaszok túlságosan megnyomják a tollat a szövetségesek közötti összetartás érdekében és viszont, a kelleténél keményebben for­dulnak Németország ellen, lényegében mégis inkább a német álláspontnak ked­veznek. Mert nem az a döntő, hogy az an­golok és az olaszok is kereken visszauta­sítják, mert kcveselik a német ajánlatot, sem az, hogy ez a visszautasítás milyen szavak kíséretében történik, hanem azon van a hangsúly, hogy mindkét kormány most már határozottan felszólítja Német­országot, hogy tegyen újabb elfogadhatóbb javaslatot, hogy a tárgyalások fonala a jóvátételi kérdés végleges megoldására meg ne szakadjon. A német kormány ezzel a felhívással, a melyben bizonyos fokit Ígé­ret is foglaltatik, meg lehet elégedve. Nem igv a franciák, a kik éppen a tárgyalások­tól fáznak legjobban és a döntést az erő- mérkőzésre kívánják bűzni. ifi.y kell értelmezni már Poincare teg­napi beszédét is, melyet olyankor látott jónak elmondani, mikor az angol és olasz jegyzékek már birtokában voltak. Poincaré tegnap saját magán is túltett, mert németgyülölete még belőle se tudott eddig annyi mérget kiváltani, mint éppen tegnap. Beszéde csattanója egyébként az volt, hogy törik-szakad, de a Ruhr-vidék- ről nem megy lei, ellenben az egész do­lognak a %égc mégis csak a tárgyalások folytatása lesz és Poincaré nagy haragja talán csak ezt a kis csatavesztést iparkodik eltakarni. HUSBOIliHeMnr p©8»SÍ NémefOPSZággOft «9 *a®si8«*liss iwiaü. Bécs, máj. 14. (Saját tudatit ónktól.) Newyorkl jelentés szerint. az amerikai márkatulajdonosok ke­resetet indítottak Németország ellen. Kere­setüket azzal okolják meg, hogy Németor­szág a márka kurzusát szándékosan szorí­totta le mélyre és ilymódon nagyarányú csalást követett el. A panaszosok hatvan­hét millió dollár megtérítését követelik a német kormánytól. A márkatulajdonosok azt mondják, hogy ők a márkáért dollárt adtak és ime most a márka teljesen érték­telen papírdarab lett. A panaszíevök száma huszonötezer. A márkatulajdonosok pana­szát a német-amerikai döntőbíróság fogja tárgyalni. I

Next

/
Thumbnails
Contents