Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
— „Az örökifjúság költője“. Ezen a c-imen hosszú cikket közöl a „Corriere della Sera“ Petőfi Sándorról, amehmek írója Ettore Janni, rendkívüli melegséggelemlékszik meg a halhatatlan magyar költőről. Cikkének elején, tudván azt, hogy Olaszországban még sokan elfogultak a magyarok iránt, mentegetni igyekszik őket és elmondja, hogy amikor Ausztria megszállva tartotta Lombardiát és Velencét, az ottlevő magyar katonák a legjobb viszonyban voltak az olaszokkal, mert színük hozzájuk, az elnyomottakhoz és nem az elnyomókhoz vonzotta őket, ami természetes is, mert hiszen ezek a magyarokat is tirannizállák, majd megemlékszík a vőrösinyes magyar önkéntesekről, akik Garibaldi zászlaja alatt küzdöttek az olasz egységért. Ezután a bevezetés után részletesen elmondja Petőfi életrajzát, költői működésének minden egyes fázisát és sok részletet is idéz verseiből. Elismerésre mélíó az a szeretet és az az alaposság, amellyel a cikk írója témáját kezeli, ami legjobban kitűnik abból, hogy az összes magyar nevek, mint például Vörösmarty, Kiskőrös, Alföld, Debrecen, teljesen hibátlanul szerepelnek a. cikkben. Janni kimutatja Petőfiről, hogy ő az örökifjúság dalnoka és ha volt is nála híresebb költő, de olyan egy sem akadt még eddig, aki. a szerelmei és a nőt olyan magas piedesztátra helyezte volna mini Petőfi és ebben a tekintetben Musset Alfréddal hasonlítja össze. Mint Petőfi lírájának egyik legjellemzőbb vonását említi fel, hogy bár vándor életet folytatott, ennek ellenére csodálatos melegséggel énekelte meg a családi tűzhelyet és a házaséletet. Cikkét Julin iránti halhatatlan szerelmének jellemzésével végzi és miután hangulatosam írja le házasságát és a háborúban történt hősi halálát, ezzel végzi sorait: Egészen bizonyos, hegy élete ntólsó : pillanatában Í3, amikor a kozákok legázolták, az ő I barna hajú feleségének képe lebegett a szénáéi előtt. Az- | u "Í.Ál »következett az örök éjszaka, az ismeretlen sír«» sv’k- ASM1Íhalom’ amelyre* takaróját szerte vitték az Erdélyben dúló viharnk ílyben dúló viharok . . .
