Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
méltányos engedményesei mini, men »e- iá!ja, hog ya szőlőből eredő haszon nem áll arányban, a szőlőmegmunkálás óriási költsége ivek belátja továbbá, hogy a házakból eredő jövedelem szintén oly ! elenyészőim csekély, hogy nem bírja el a huszonötszörös szorzószámot, a melyet a többi jövedelmi adóra megállapított. Felhatalmazást kér a nemzetgyűléstől a törvényben, hogy rendeleti utón állapíthassa meg a szorzószámoknak azon fokozatait, a melyek megfelelnek azon százaléknak, a mely százalékban a szőlő- vagy a házjövedelem része az összjövedelemnek. A létminimum kérdésében kimondja, hogy 500 aranykoronának megfelelő jövedelem nem kerül adózás alá, ami 150.000 korona összegnek felel meg. Egri Nagy János: A .szőlőbirtokról fejtette ki nézetét és részletes számítások alapján kifejtette,hogy a pénzügyminiszter javaslata a kisgazdákat nem érinti snlyosan, hanem olyan nagy progresszivitást rejt magában, hogy csak a nagybirtokok fogják súlyát érezni. Perlaki György: Arra kérte a pénzügyminisztert, hogy a legutóbbi időben felszabadult területeken az 1922/23. évre történő jövedelmi és vagyonadólefizetést legalább egy évvel halassza el. Szijj Bálint: Arra kérte a pénzügyminisztert, hogy azoknál az adózóknál, a kik már előre befizették az 1922/23. évre jövedelmi és vagyonadójukat kivetés nélkül, az általk befizetett összegek a megfelelő időben fennálló valutaérték szerint valórizál- tassanak. Temesvári/ Imre kéri a pénzügvminisz tért, hogy az 1922/23. évre fizetendő .jövedelmi és vagyonadó a törvénytől eltérően három részletben legyen fizethető. Erdélyi Aladár szerint a szőlőbirtokosok szempontjából megnyugtató a pénzügyminiszter ama álláspontja, hogy az 1922—23. évre ugyanazt a jövedelmi adót kell fizetni, mint az 1920—-21. évre. Kéri azonban, hogy ez az intézkedés jusson kifejezésre magában a törvényben is és ne legyenek kénytelenek a szőlőbirtokosok külön kiigazítási eljárást kérni. .Platthy György pártolja Szijj Bálint indítványát és maga is indítványt terjeszt elő, a mely a városi tanácsot feljogosítja, hogy azoknak a dijaknak és illetékeknek mértékét, melyeket a városok által magánszemélyek részére teljesített közjogi vagy magár.-
