Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz

1923 augusztus 5. (175. BZ.)

a konjunkturális gazdagok között sem, a ki a centenáris év világsikerét anyagi eredménnyel tetőzné? A lehetetlen és szertelen költekezések tobzódó korszakában nem tárnád egy uj magyar mecénás, a ki a nemzetére annyi dicsőséget árasztó Petőfi Sándor kultuszának időtlen időkig való ápolását illő adománnyal biztosítaná? Herosztrá- jtesz templomot gyújtott föl, hogy nevét megörökítse, ám álljon elő az uj magyar Hjerosztratesz, a ki a vaksötét magyar éjszakát tiizcsóvával világítaná be, nem ugyan a pusztítás lángjával (ebből éppen j eíég volt), hanem az ujjáteremtés fáklyá- j jával, a melynek segítségével megszületnék I a mesebeli Főnix-madár: az elődök tiszte- i létén épült nemzeti magyar kultúra feléledése! Eszköz, sőt tán ma egyedüli eszköz, a második honszerzéshez . . .

Néhány héttel ezelőtt nem kisebb irodalmi előkelőség, mint Szabolcsba Mihály tisztelt meg látogatásával, ő idézte Petőfinek a mai viszon3Tokhoz csodálatosan illő utolsó versét, a Szörnyű időt, benne e sorokkal:

Minden tagunkból vérezünk,

Hogy is ne? Villog ellenünk A félvilágnak kardja.

Mi fegyverrel nem küzdhetünk ellene. De kultúrával igen.