Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
12 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1924 december 25 India vezetőférfíai üzennek Magyarországnak Gandki levele az erőszaknélküliségről — Rabindranath Tagore szeretne Magyarországra fonni — Ikbál perzsa-nyelvű költeménye Petőfihez (Saját tudósítónktól.) Ázsiából, messze Indiákról, üzenetet kapott Magyarország. Az emberiség ősi bölcsője, az elfelejtett szülőföld, biztató üzenetet küld ■Európába szakadt fiainak prófétalelkű és prófétahitü faagy szélleinek szavával. Gandhi, Tagore, Ikbál — a forradalom előestéjén átló modern India iriumvirjei — szólónak hozzánk, súlyos megpróbáltatásokkal küzdő, kicsi, elhagyott nemzethez. Szerencsésebb körülmények között, más helyzetben is fölfigyelnénk szavukra. De most, amikor a trianoni béke terhei nehezednek ránk s az európai nemzetek részéről a megértés és jóindulat jeleivel csak elvétve találkozunk, kétszerte erősebb visszhangot kelt a magyar lelkekben a távol Keletről reánk sugárzó rokonérzés megnyilatkozása. A turáni álmok délibábjához nem sok reménységet fűzünk. Gyakorlati értéke vajmi kevés ennek az ázsiai rokonságot kereső romantikus mozgalomnak, amely alig több múló divatnál. Emlékezzünk csak a hetvenes évek török-magyar harátkozásának hamar szétfoszlotl illúzióira. Egy diszkard emléke, .— ez mind, ami megmaradt belőle. Kern becsüljük hát túl India vezetőiért! adnak felénk forduló, magánjellegű érdeklődését sem. Ám azért eziveisan és örömmel vészük tudomásul, elszigetelt árvaságunkban s egy kicsit a csodát várók jóleső hitével vigyázzuk. Valahogy úgy, ahogy egykor. Selkirk matróz nézte magányos szigete ormáról az éjszakai tenger sötétjében kigyuló, messzi lángokat: talán hajó világit ott s talán erre tart . . . * söitló körülmények közt, általánosan alkalmazhatók. És ha mi orőszaknélkiili eszközükkel kivívjuk igazi értelemben vett szabadságunkat, ez bi zonyító erővel fog batni s a világ könnyebben biliét! majd el, bogy az erőszaknélküliség az élet minden útján legyőzhetetlen erő. Őszinte híve: (Fakszimilében Gandhi aláírása!) Az erőszaknélküliség gondolata, amelynek Gandhi és Tagore, már régóta fanatikus propagálója, az utóbbi időben Európában is. erős visszhangot keltett. Csak természetes, hogy, mi magyarok, akik az elnyomatást, az igazságtalan gyűlölködés átkát épúgy érezzük, mint Gandhi népe, nem hallgathatjuk közönyösen »korunk legnagyobb emberének« felénk csendülő szózatát. Tagos*© reméli, hogy még ellátogathat Magyarországra A másik kézirat Rabindranath Tagorenalt, India világhírű költőjének és bölcsének Sirdar Shergilhcz intézett, saját kézírást! levele. Sirdar Umrausingh Shergil éneket töltött Budapesten s itt megtanult magyarul is. Ö küldte el Baktatnak a negyedrét ívű, kék papírra írt, angolnyelvű levelet, amely ránk nézve azért bír különös beccsel, mert benne Tagore, a magyarokról is'megemlékezik és azt a reményét fejezi ki, fiogy még alkalma nyílik Magyarországot meglátogatni, amire legutóbbi európai útja alatt, különböző körülmények miatt, nem kerülhetett sor. íme maga a levél Tagore jellegzetes kézírásának hű vonásaival: Seb ß \ „ -y uj*í* f4.r i... wu "• hr 'o, lUfvJt cU far U*eU* { ^ íy, **?..*** ^ krkJ. 3 W GvaM. é fa* fiMl ^ L CU {Jéuyo ■jrsvJL' **■ edríH/t .5ésfsA/Jy Gandhi és Tagore magyar vonatkozású levelet, valamint Ikbál Petőfiről Írott versét — amelyeket alább hű másolatban közlünk — a Nemzeti Múzeum kézirat gyűjteménye őrzi. Nemrégiben került oda Baktay Ervin, az ismerthevü műfordító közvetítésével. Mind a bárom eredeti kézirat a Magyar Bihlio- 1U Szemle januári számában jelenik meg Baktay méitató cikkének keretében. A Szemle új szerkesztőjének, Sikabonyi Antalnak szívességéből a Pesti Napló már most hozzájutott az érdekes és értékes anyaghoz s a nevezetes írásokat így a mi nyilvánosságunk révén ismeri meg először a magyar olvasóközönség. Ikhá! költeménye Petőfiről A harmadik kézirat Mohamed Hibáitól, Paudsáb legnagyobb költőjétől való. Ikbál 1876-ban Siatkotban születet s az angolok már régóta ismerik. Első verseskötetét Nicholson eambridgei professzor — akinek a fiatal Ikbál tanítvány:' volt — fordította le angolra The Secrec of Self címmel. A kötet Angliában nagy feltűnést keltett és a legkiválóbb kritikusok elragadtatva méltatták az indiai poéta páratlan nagyságát. Nálunk, sajnos, nem igen ismerik műveit, amelyek pedig már csak azért is számot tarthatnának a közelebbi érdeklődésre, mert versei közölt van magyar vonatkozású is: egy Petőfihez irt vers. Mohamed Ikbál Petőfi Sándor legszebb költeményeit az előbb említett Sirdar Shergil fordításai révén ismerte meg, két évvel ezelőtt. Sirdar Shergil ugyanis Indiába való visszatérése után Petőfi fordításait közzétette a Laboréban megjelenő -East and Weste című irodalmi folyóiratban. Ikbál, aki olvasta ezeket a verseket — amint Baktay közli, — felismerte. Petőfi halhatatlan géniuszát és remek költeményben fejezte ki a magyar költő iránt érzett hódolatát. Ikbál eredeti kézírásának facsimiléjét itt adjuk: Gasidh! s erőszaknéüríílíség legyőzhetetlen erő lu Mahátma Gandhi nevét, szereplését és jelentőségét, különösen Romain Holland könyvének megjelenése óta, nálunk is jól ismerik. 0 India Szent Ference, az erőszaknélküliség prófétája, az cllent-nem-állás passzív forradalmának vezére. India nemezt! szabadságának erőszaknélküli eszközökkel való kivívásán keresztül minden nemzet szabadságáért küzd, hirdetve — s ki tudja? — talán előkészítve a népek testvériségét, a világbékét. Az angolok pár év előtt súlyos börtönbüntetésre ítélték. Börtönéből 1924 elején szabadult ki. Nem sokkal kiszabadulása titán Baktay Ervin levelet intézett hozzá, amelyet Gandhi lapjában, a. Young Indiá-ban közzétett A voire from Hungary címmel. Erre a levélre aztán válaszképpen a következőket írta Baktayhnk, persze angol nyelven: Kedves Barátom, február 8-án kelt levelével valóban nagy örömet szerzett nekem. Örömmel tölt el a gondolat, hogy hazámban végzett alázatos munkám mog- órtősro és bccsülésro talált Európában is és még inkább örülök annak, ha olyan népeknél történik ez, amelyek — mint az enyém is — ismerik az elnyomatás szenvedéseit. Jóllehet tevékenységem csupán Indiára szorítkozik, magam is osztom az ön hitét, hogy az Indiában alkalmazott eszközok, melyeknek alapköve az erőszaknélküliség, haIkbál V, Ez a vers. amely a bindusztóni mohamedán költők klasszikus nyelvén, perzsául íródott, oly gazdag szimbolikus költői kifejezésekben, hogy szinte csak alapos kommentárokkal lehetne egészen megértetni. Nyers prózafordítása magyarul körülbelül így hangzik: Petőfihez, a magyar költőhöz, aki fiatalon, a hazájáért vívott harcban halt meg s akinek holttestét nem találták meg; földi por* hüvelyének nem maradt emléke. A rózsaaráról daloltál röpke pillanatra itt e kertben; Volt szív, amelyben bánatot fakasztottál és volt olyan is, amelyben kioltottad a szenvedés füzét. A tulipánt szíved vérével festetted még pirosabbra És hajnalsóhajaid érintésére föltárultak a bimbók. Eltűntél dalodban; szavaidéból épült fel síremléked És nem tértél vissza a porba, hiszen nem a porból llettél. Baktay <a fordítás után megjegyzi, hogy a »íózsa-ara« régi perzsa költők kifejezése, amely az »örök szépséget« jelenti. A »kert« a földnek költői sinonimaja, a »tulipán« a hazaszeretet jelPetöfiről képe, míg a bimbók alatt Petőfi honfitársainak szíve értendő, amelyben a költő sza vai gyújtották ki a hazaszeretet lángját. Végül az utolsó szakasz — Petőfi eltűnésére vonatkozik. * Azt hisszük: Gandhi, Tagore és Ikbál kéziratai nemcsak a Magyar Nemzeti Múzeum gazdag könyvtárának válnak díszére, hanem olyan erkölcsi értéket is képviselnek, amely méltán tartnat számot a művelt magyarság megbecsülésére, sőt a külföld érdeklődésére is. VVVVWVWírtS^vVVWWWVWVVVVA'/WW* T
