Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
XVI. évfolyam. Kiskőrös, 1922. április 30. 18. szám. Társadalmi és politikai hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre . . 100 korona. Féi évre ... . . 50 korona. Egyes Szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos-kiadók : Dr. Vékony Gábor. Szabolcs Testvérek A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, előfizetési dijak, hirdetmények és hirdetési dijak a kiadóhivatalhoz küldendők. Nyilt-tér megegyezés szerint. — Telefon szám 7. r of í-k ■ft* o r. Nem hoznám újból ide ezt a már többször fölvetett és nekem annnyira kedves, de még eddig visszhangra nem talált régi eszmémet, ha nem biztattak volna épp e napokban a legelőkelőbb helyen a terv további propagálására. S valóban nem lehet alkalmasabb idő a Petőfi irodalmi-kör megalakítására, mint ez az év : a Petőfi-centennárium éve. j Petőfi születésének századik évfor- j dulóját az egész kerek világon ürme- j peiik. Édes hazánk most nagyon le- \ tiporva és megcsonkítva fekszik a nagy 1 sírban s a népek nem veszik körül i résztvevő fájdalommal „a sirt, hol nem- ; zet süljed el' : de azért még ebben j a szomorú időben sem képesek el la- j gadni, hogy a magyar Petőfi az első j világnagyságok közé tartozik s hol ki- j sebb, hol nagyobb mértékben adják ta- ! mijele a Peföfi-hódoiatnak Csak a mull netekben olvastunk arról, hogy a távoli Spanyolország is résztvesz Petőfi ünneplésében. Petőfi legszebb verseinek spanyol nyelvre való i átültetésével már több jeles költő pró- i báikozolt meg s ezidén a fokozottabb ■érdeklődés kielégítésére a legkiválóbb fordító egy egész kötetbe gyűjtve adja ki a spanyol Petőfi költeményeket. így becsüli meg egy idegen ország Petőfi szdiemnagyságát. S most nézzük, hogy Kiskőrös, Petőfi szülőhőlye, hogyan áldoz azon az oltáron, amelyre az egész világ elküldi a maga nemzeti ajándékát ? Az egyetlen Szobor-bizottságon kívül, amely szívós kitartással küzdi le az útjában álló nagy akadályokat és lépésről-lépésre mindkozelebb viszi gyönyörű tervét a nagyszerű alkotáshoz, — nincs községünkben egy kör, egy társulat, amely egész munkásságát Petőfi szellemének áldozná. Távol ál! fölünk a helybeli társadalmi egyesülések és olvasókörök munkaprogrammját a jelen alkalommal és a jelen időben bírálat tárgyává tenni, de annyit minden objektiv szemlélő megállapíthat, Irta: B. E. / hogy ezek a körök nem vitték sokkal előbbre azt a szegényes Petőfi-kuitúszt, amelynek gyér jelei csak itt-ott mutatkoznak községünkben. Az irodalmi körök úgy a fővárosban, mint a vidéken már csaknem mind tartottak legalább egy úgynevezett dísz- közgyűlést, amelynek ihletett óráit Petőfi emlékének szentelték. A díszközgyűlések valószínűleg községünkben sem fognak elmaradni, — bár ezek megtartásának tervéről sem hallottunk mindezideig, — de egy irodalmi körre más feladatok is hárulnak községünkben. Mindenekelőtt a Peíőfi-irodalom terjesztésének ésjuegiítnetíelésének céljából egy olyan könyvtárt kellene létesítenünk, amely minden Petőfi-barát- nak rendelkezésére álljon. Sűrűn rendezett felolvasásokkal es matinékkal szolgálhatná még az irodalmi kör a Petöti-szellemet s igy elégíthetné ki azokat a lelki szükségleteket, melyek fővárosi lapok szerkesztőségéhez küldött levelekben sírják el keserves panaszaikat, ahelyett, hogy itthon emelnék föl jajszavukat, ahol tán mégis meghallgatásra találnának. Sajnos nem láthattuk azokat az okos leveleket eredetükben és csak közvetve jutottak tudomásunkra érdekesebb részei, de mivel egy megfelelő irodalmi kör céltudatos működése bizonyára kiküszöbölné azokat a bajokat, amelyeket olyan meghatóan keseregtek el, nem tartjuk fölöslegesnek veifjk bővebben foglalkozni, íme az egyik részlet: „Végre a tavasz eljöttével örömet akartam magamnak szerezni és Pestre ránduitam fel — örömért. Vágyakkal, illúziókkal leütve, mint általában a középosztály lányai, vergődtem a hosszú télen át, várva a tavaszt, amikor majd legalább embert láthassak. Boldogan indultam el kuporgatott filléreimmel, amelyek ugyan, sajna, mindjárt az első pesti napón tovausztak.“ A középosztály lányai tehát vergődtek itthon a hosszú (élen át. Elhisszük, mert tudjuk, hogy sokan vannak közöttük, akik mint „középiskolai műveltségű magyar nők szeretnének beletekinteni a nagyvilágba, a műveltség ősi történetébe, társadalomtudományba, bölcselkedésbe, vallások történetébe, politikai férfi-nő kérdésbe s egyéb olyan tiltott területekre, amikhez többé aztán az életbe sohse juthatnak.“ Igen ám, de vau-e Kiskőrösön Olyan társadalmi egyesület, amelynek tagjai ilyen lelkivilágban élnek és működésüket ilyen emelkedettebb eszmekörben fejtik ki ? Nem kell-e sajnálattal tapasztalnunk, hogy egynémely egyletben ámnesztiás személy följelentések gyártásával és kigolyózási indítványokkal pocsékoltatja a drága időt és a pusztulás útjára vinne olyan intézményt, amely a boldogabb időkben is a haladni vágyó magyarságnak őrheiye, a hazai műveltség bőkezű istápolója volt? Melyik társadalmi egyesület gondolt a középosztály lányaira, akik „szerelnének ebből az eietböl egy eszményibb, eszmeibb világba, a könyvek közé menekülni, de arra, hogy maguk vásároljanak könyveket, nem jut nekik ; szeretnének valami újat iátni, olvasni, de miből ? — panaszkodnak — hiszen pénz csak az evésre, jut ?“ Ki gondolt ezekre a fiatal lányokra, akik „olyan nagyon szeretnék egyszer már azt is érezni, hogy mégis csak szép az élet?“ A nyilvánosság elé kívánkozik az a válasz is, amely a fent ismertetett levélre jött s abból is idézünk itt egy részt. „Mi még önnél is jobban érezzük, mit jelent az, hogy a falu elszakadt a várostól, hogy a magyar falu nem akar Európába jönni s hogy abban a nagy puszta sivárságban, hogyan sikolt fel itt-ott egy fuldokló, Tudást és szépséget szomjazó hsng, amelyet már már-már elöl a Számum fojtogatása. Soraival azt az elnémuló ry fíézze meg ma vasárnap a délutáni BEHG.-HFG. football mérkőzését. \
