Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 332-es doboz
Szerkesztőség és kiadóhivatal: YL, Rózsa-utca 111. (Poriinaniczky-u. sarok) Telelőn: Szerkesztőség József 63—52, József 64—S6, kiadóhivatal: József 63-51 W. Flókkladóhlvatal: Városház-utca 10. Tel.: 77—84. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre ....................1120 kor. E gy hónapra............... 400 kor. E gyes szám.................. 20 kor. K ülföldre egyhónapra 900 kor. V. ÉVFOLYAM 61. SZÁM PÉNTEK BUDAPEST, 1923 MÁRCIUS 16 S^árcfus tizenötödike Elmondotta Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő. a Százat főszerkesztője. á Pátria Magyar írók, Hirlamrók és Művészek Klubja márciusi ünnepélyén. A történelmi március idusán, 1848 március tizenötödikén a magyar nemzet ősi életereje széttörte azokat a bilincseket, amelyek növekedését, emelkedését, boldogulását akadályozták. Széttörte azokat a bilincseket, amelyeket egy idegen állam uralma rakott reá és széttörte azokat a bilincseket, amelyek még a középkor maradványaként társadalmi és gazdasági korlátok megmaradtak a magyar életben. Ez szerintem tulajdonképpen a történelmi március tizenötödike jelentősége és tartalma, amelyet az elmúlt ötven esztendőben tudatosan és gonoszul meghamisítottak. Két irányban'hamisították meg a történelmi március tizenötödikét. Meghamisították elsősorban azok a szószátyár hazafiak, akik egypár jelszóval, főleg a francia forradalomból vett jelszavakkal: a szabadság, egyenlőség, testvériség, a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság jelszavaival, mint gyermekek kockáztak és hazaárulónak minősítettek mindenkit, aki ezeket a jelszavakat nem vallotta árkon-bokron keresztül velük. Jogot követeltek jogra. Soha nem volt nekik elég a jogból. Március tizentötödikét minden esztendőben külön meg akarták játszani. Mindig újabb és újabb március tizenötödikét akartak játszani, mert elfelejtették — vagy agy tettek, mintha elfelejtették volna —, hogy azóta az idő nagyot haladt, azóta megváltozott a magyar állam, megváltozott annak belső struktúrája és megváltozott a külföldhöz való viszonya, elfelejtették, hogy ma más feladatok előtt áll a magyar nemzet, mint állott 1848 március tizenötödikén. A másik irányban meghamisították az igazi március tizenötödikét azok, akik a forradalmat öncélnak tekintették. Én szerintem március tizenötödikén a forradalom csak eszköz volt. A magyar nemzet életereje kereste a neki idegen és neki elavult formák összetörését és összetörte őket — mert máskép nem lehetett — forradalmi irton, de a forradalom csali eszköz volt. Ezek azonban a forradalmat öncélnak tekintették és megfordították a dolgot: a forradalmi célkitűzést tették a nemzeti célkitűzés helyébe, a negyvennyolcas forradalom nemzeti célkitűzését pedig egészen elsikkasztották. Mi nem valljuk sem. az első, sem a másik felfogást. Torkig vagyunk a szószátyár ha- zafisággal, torkig vagyunk az öncélú forra- dalmisággal. Nekünk március tizenötödike ma már nem programra, nekünk ma már március tizenötödike csak szimbólum: szimbóluma a nemzet életerejének és szimbóluma a nemzet fiatalságának. A programra régen megvalósult, vagy meg nem valósulhatott, vagy nem szabad megvalósulnia, mert azalatt a hetvenöt esztendő alatt végig a világon minden megváltozott. Mi volt akkor a helyzet? Ausztriával szemben ki kellett vívnunk állami önállóságunkat. Kivívtuk. Gazdasági és társadalmi életünk még a középkor maradványainak béklyóiban vergődött. Ezeket össze kellett törni Ezzel március tizenötödike a maga feladatát elvégezte. Hogy abban az időben az individualizmus jegyében történt ez az átalakulás, az egészen természetes dolog. A középkor megkötöttségével szemben, amely bilincsekbe verte az egyént, kellett jönnie, az egyén felszabadításának: az individualizmusnak. De nincs gondolat Magyarországon és qz egész világon, amellyel valaha jobban visszaéltek volna, mint az individualizmus gondolatával. Az individualizmust szélsőségekbe batjotta az alávaló és gyalázatos ultra liberalizmus és radikalizmus és az tette tönkre az országot. Ma teliát nem mehetünk vissza március tizenötödikéhez, hanem ellenkezőleg nekünk most azt az individulizmust, amellyel nagyon helyesen az eredeti március tizenötödike harcba indult, de amellyel az elmúlt nemzedék visszaélt és amelynek köpönyege alatt ezt az országot megrontották és idegenek prédájává tették, azt az individualizmust nekünk le kell törnünk. Nekünk tehát egy fordított március tizenötödikét kell csinálnunk. Ma egy uj honfoglalás előtt állunk. Mert kérdőn én, mi a miénk ebben az országban? Miénk talán a főváros? Miénk a Felvidék? Dóimagyarorszag, Erdély, Nyugatmagyar- ország? Egy sem a miénk magyaroké. Miénk a gazdasági élet túlsúlya? Mi dirigálunk a művészetben, mieink a bankok, a tőzsde, miénk az irodalmi élet, a sajtó? Semmi sem a miénk. De nekünk mindazt, amit elvesztettünk, az elvesztett országrészeket éppen úgy, mint az elvesztett társadalmi és gazdasági pozíciókat, vissa kell foglalnunk. Uj honfoglalásra van szükség. És mit követel tőlünk ez az uj honfoglalás? Erős államot és erős nemzetet, erősebb államot és nemzetet, mint a múlté volt. Tehát nem több szabadságot. Mit jelent az erősebb állam és erősebb nemzet? Nagyobb, erősebb organizációt. És mit jelent az erőseb bés nagyobb organizáció? Jelent nagyobb állami beavatkozást, ez pedig jelent nagyobb, erősebb megkötöttséget, az egyén megkötését; egy bizonyos irányba való beállítását és az egész magyar társadalomnak ebben az irányban való haladásál. . A2.. uieggyőződósem szerint március tizenötödikében örök csak a szimbólum. A szimbólum kettős: egyik az, hogy egy nemzet és egy faj, amely élni akar és élni íud, kive- rekszi magának minden akadályon keresztül a maga uj életformáit. Alkotmányos utón ha lehet, nem alkotmányos utón, ha kell. A másik pedig, hogy minden sorsdöntő időben a fiatalságnak megvan a maga nagy vezérlő történelmi szerepe. Ezt sokan nem akarják elismerni. Én pedig azt hiszem, hogy nem messze van az az idő, amikor itt ifjak és öregek be fogják látni, hogy a fiatalságé az iránymutatás joga és kötelessége — elég nehéz kötelessége. Nekünk a fiatalsággal másképp keli elbánnunk, mint ahogy elbántak művelünk az előző generációk. Nekünk több szeretettel és több céltudatossággal kell nevelnünk a magunk utódait, akik a mi kezünkből átveszik a zászlót akkor, amikor mi így vagy úgy kiestünk a csatasorból. Én szerintem ma magyarnak lenni elsősorban azt jelenti: fiatalnak lenni. Fiatalnak lenni, nagyot akarni, nagyot merni. Az ifjulelkü öregek hiszem, hogy velünk vannak. Mert a fiatalság nem kort jelenj a fiatalság alatt a lélek rugé- konyságát, a lélek nagy akaraterejét értem. Én ma érzem és tudom, hogy az utánunk jövő, a velüuk egy fiatal generáció fogja meg teremteni az uj Magyarországot. Én a fiatalsággal érzek, a magamnál is íiatalab- bakkal és az ő egészségükre, az ő növekvésükre, az ő boldogulásukra, ami egy Nagy- magyarországgal, ürítem poharamat. Éljen az örök magyar ifjúság! Belgium a békés megegyezés mellett Anglia Berlinben kíván közvetíteni — Két hét múlva uj francia-belga tárgyalás kezdődik Napról-napra több jel mutat arra, hogy Belgium egyáltalán nincs megelégedve a megszállás eddigi eredményeivel és mindenáron föl szeretné venni a békés tárgyalások fonalát a birodalmi kormánnyal. A Berliner Tageblatt párisi jelentést közöl, mely szerint egy belga miniszter kijelentette, hogy Franciaország és Belgium lehetnek a legjobb barátságban, ........ de o jóvátételt ‘politikában mégis különböző nézetük lehet. Úgy látszik, hogy a belga kormány nem hajlandó Franciaországot követni a teljes izzo- láltságig, erre mutat az is, hogy Brüsszelben az uj fizetési tervet oz angolokkal és olaszokkal egyetértőén kívánják megalkotni. A tárgyalásokra Barthou terve volna hasznaiható' alap, mely Németország fizetéseit apróbb részletekre osztotta föl. Az említett lap értesülése szerint Brüsszelben nagyon melegen óhajtják, hogy Németország javaslatokat tegyen. . .... Hogy a francia közvélemény is latiia- tóan belefáradt a Ruhr-kalandba, arra mutat a Lokalanzeiger jelentése, mely kiemeli, hogy a párisi lapok egyre nógatjuk Németországot konkrét javaslatok megtételére. Az egyik francia lapban például Weiler szenátor javasolja, hogy Bergmann államtitkár újból jöjjön Pávisba. Legjellemzőbb az Information cikke, mely nyíltan beismeri, hogy Belgium az engedmények politikája mellett van. Bizonyos, hogy Theunis a megegyezés előmozdi- tását tűzte ki céljául és valószínűleg a oiüsz- szeli tanácskozásokat is ő vezette. Igen valószínű, hogy ci két hét múlva kezdődő párisi uj francia-belga tárgyalásokon J heun is békeszándékait még nyíltabban és határozottabban hangoztatni fogja■ A közvélemény nyomása alatt a brit kormány is kilépni készül eddigi semlegességéből. Emlékezetes, hogy az alsóházban a kormány politikáját csak nagyon csekély szótöbbséggel vették tudomásul és ezt a jelet Bonar Law nem magyarázza félre. Miután Franciaország visszautasítana minden közvetítést, London kénytelen a birodalmi kormánynál kezdeni akcióját. Az Ewening Standard értesülése szerint Anglia erősen befolyásolja a birodalmi kancellárt, hogy szándékait liozza nyilvánosságra. A Lokalanzeiger londoni jelentése pedig már azt adja hírül, hogy nem hivatalos oldalról már javaslatokat is tettek Berlinben és felszólították Cunot, hajlandó-e Amerikából javaslatokat elfog adni,, vagy hozzá járuln i egy gazdasági konferenciához, mely döntene a Buhr- kérdésben, Kétségtelen, hogy ha Anglia és Belgium erélyesen állást foglalnak a Ruhr-kaland likvL clálása ellen, akkor Franciaország is engedni lesz kénytelen és megkezdődnek a katonai akciónál reánézve is eredményesebbnek ígérkező békés tárgyalások. Beszámolóbeszédre készül a német külügyminiszter Berlin, március 15. Rosenberg külügyminiszter pénteken beszédet készül mondani a birodalmi gyűlésen. A birodalmi gyűlés tagjai feszült érdeklődéssel várják, vájjon a miniszternek és társainak sikerült-e valami kivezető utat találni a Rnhr-kérdés tekintetében. Újabb francia szemrehányások Páris, március 15. Mint a lapok jelentik, a francia kormány figyelmét felhívták azokra & komoly sérelmekre, melyekkel Németország a versaűlesi szerződés katonai határozatait áthágta s különösen azokra az akadályokra, melyeket Németország Nollet tábornok ellenőrző feladata elé állít. Lehetséges, hogy a francia kormány alkalmazkodik a Millerand-féle doktrínához, mely szerint a rajnai tartomány kiürítésének határideje mindaddig nem esedékes, amíg Németország kivonja magát leszerelési kötelezettségei alól.
