Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

Egész úton azon gondolkodik,

Miként szólítja rég látott anyját S megérkezőn, mint a ki álmodik Némán karolja, mint gyümölcs a fát. Hol a szellő szabadságot lehel S álmot sző a puszták délibábja: Szülőföldjéről vígan énekel,

Azt lángolón szereti, imádja.

Gondolattal minden helyet bejár, Szedegeti a sok szép emléket.

Mint ágról ágra röppenő madár, Miként a méh virágról a mézet. Gyöngéd fiú, őszinte hű rokon, Rendíthetetlenül igaz barát ;

J)e még nagyobb, ha zeng a húrokon Szabadságot, szerelmet és hazát;

Nem földi szó, de égi zengemény,

Mit itt a dalnok mester újjá ad; Minden szava egy-egy szent érzemény, Itt andalít, ott lelkesít, ragad.

Most oly szelíd, miként a szélsohaj : Dalán az ég, a föld elszenderűl;

Majd fergeteg, romboló és szilaj, Melynek szaván a szívünk megrendül.