Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
Tied volt szíve, lelke óh haza! Kit szeretne, ha téged nem szeret?! Oltárodon hő lánggal áldoza Egy küzdő, ifjú, gazdag életet. Szerelme llő, miként a déli nyár, Eszményiség szűz, szent hevülete, Dalát, ki mondja, mélyen érzi már Hogy szelleműit földi érzülete. Oh mennyi báj ! De mint valódi szép, Csak egyszerű ruhába öltözött ; Bagyog mégis, kitűnik úgy, miként Kelet gyöngye sok csillogás között. Mily tiszta szív, fenséges büszkeség! Nem hízelgő kenyérért senkinek. Hű társai a nyomor, szegénység, Lábát sokszor a tüske tépi meg. Nem fél gyáván, érzi nagy hatalmát, Melyet égből a földre elhozott; Merész kezekkel zengi el dalát, Melyet lángszellemével alkotott. Prófétaként újkort hirdetve szól: Szabad hazát óhajtva lelkesen ; Prométheusz, ki égi lángot szór, A merre megy, a hol csak megjelen.
