Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

A Petőfi-ház.

Miről álmodni se ébren, se lázban Nem mertél soha: gazda vagy e házban. Tiéd e porta s — legendás csoda :

Nem sárkunyhó, de büszke palota. Bölcsőd nem ígért ilyen szarkofágot.

Mely befejezze földi bolyongásod,

De sírod után, amely nincs sehol, Méltóbb helyen te nem is lakhatol.

Iramló évek végtelen során Begyöpösiti mohos hagyomány,

Megüli moh a barna falakat,

Hol téged kutat minden gondolat,

Beléd fogódzik minden sejtelem,

Mert nyomaidban itt vagy te jelen.

... És jőnek majd . . . Petőfi fogad . . . Megindul a nagy zarándokolat.

Nálad hiába senki se kilincsel,

Jöhet bocskorban, jöhet lengő tincscsel, Kérges kezekkel proletár jöhet,

Nem nézi senki itten a kezet.

Jöhet a bölcs, az együgyü liba,

Te nálad abból se lesz galiba.

Ó de leülni itten kissé kényes,

Széked rozoga . . . holmid oly szegényes. Sarokban ott a vánkos tarka csücske, Nagyanyák képét juttatja eszünkbe.

Az asztal sántít, hol te repültél,

Kaczagtál, sírtál, daczoltál, hevültél S álmodtál álmot, nagy gyerek, bangó! Minőt csak kevés ritka halandó S készültél harczra, melynek a vége Beledöng az örök végtelenségbe . . .

Van házad, Petőfi, van telekszámod Révbe futottál, fizetted a vámot,

A jó sors utólag sok mindent adott — De eszméid ma is hajléktalanok.

Kiss József.