Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz

,,Legyen oly bőséged, annyi gazdagságod, Hogy színig megtöltsön minden magyar zsákot, Adjon Isten neked mindig bő nadrágot, Hogy elférjen benne egész bátorságod, . S a mennydörgő* mennykő ne üssön meg téged, Bizza a magyarra ezt a mesterséget!^ Ez a magyar humornak, mondhatni, a leg­triválisabb fajtája. Bolond Istók már egészen más. A köny- nyelmüség szárnyát veszi vállaira, a csapodárság pillangója, a ki szemébe kacag a legdiihöngöbb zivatarnak, kiáll a legzuhogóbb zápornak s jó­kedvétől szivárványos lesz az ég. Beáztathat róla az eső minden ruhát, de egyet nem áztathat le: a filozófiát. Ö a világon a legjobb keresztény, mert senkit annyiszor meg nem kereszteltek, mint ot az eső. Élete tarka, mint a szivárvány, jövendője fényes, mint a páva farka. Se országa, se hazája, ma itt terem, holnap ott; annak kö­szön, a kinek tetszik. Minél többet éhezik ós fá­zik, annál nagyobb az öröme, mert minél rú­tabb a jelene, annál szebb lesz a jövője. „Mig az ember boldog nem volt. addig meg nem hal­hat!“ Ez a felséges hitvallás adja meg Bolond Istók alakjának az általános emberi becset. En­nél mélyebben ki nem fejezte Petőfi sehol az em­beri életküzdelmek értékét, és ennél pirosabb reménységgel soha nem vigasztalta magát. Bo­lond Istók: az ember, az igazi ember, a milyen­nék kellene lennünk mindannyíunknak. Az élet titka: szépnek találni az életet, megelégedni a jelenvalóval, akkor nincs messze a boldogság. Áz élet célja: a család, a. család célja: a fajfen- tartás. Bolond Istók is ebben leli meg boldogsá­gát. Művészileg is értékes itt az Istók lassú meg- komólyodása a boldogságnak lassan rászállása alatt. Nagyszerű, hogy egv ember mint tesz bol­doggá másokat. Az Istók verőfényes lelke beragyogja az aggastyán és unokája bánatos lel­két, mint a napsugár a komor falakat. Úgy tű­nik fel, mint egy bokor virág, mely színessé és illatossá teszi az elhagyott telket. Egészen sajátságos, mondhatni angolos humor lüktet a Hiripi Gáspár rajzában. (A hó­hér kötele.) Egv hihetetlen, rémes történetnek csodálatos módon eleven alakja. Vörös arcú, rongyos ember; bámulattal hajlik meg az előtt, a ki nála is jobban tud inni. Latin idézetekkel és Gvadányi verseivel tárházzá beszédét. Gvadá- nyit azért szereti, mert ő irta a Peleskei nótá­riust; már pedig Hiripi is nótárius volt, mig súgó nem lett, és súgó volt, mig csavargó nem lett.. Vígan dalolva vágjd az országút porát. Zsebkendőjét is beissza. ílasonlit Falstaff Jankó­hoz: dicsekvő, nagy ivó, könnyelmű, kedélyes, '

Next

/
Thumbnails
Contents