Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 33-as doboz
82 Messze, messze egy végtelen róna, Hímes virággal ékes, nagy mező : Virágot, hírt egy nemzet szed róla A meddig él, a míg csak érező. .Jer én velem te férfi, nő, öreg! Jöjj te ifjú, te szép magyar leány! Mind, a kiben csak érzés szendereg, Ki lelkesül a múlt idők dalán! Ünnep viradt, nagy ünnep a honra, Dicsőséget zeng ma kelet, nyűgöt; Fényt hint le ma, a hármas halomra Egy üstökös, mely bár rég elfutott. Szálljon a hír! Ezredéves ének Zengjen ajkról ajkra el szerteszét! Hogy hallja meg Árpád nemzetének — Egész világ — kivívott nagy nevét; Költőt, művészt minden kor szül, teremt; Mindig ragyognak fényes csillagok, De századoknak éve tűnt, lement, A míg jöttek az ihlett dalnokok. A kikre várt egy nemzet élete, Kikben az ige ím beteljesült, Kiknek szavát, hangját megértette S nagy eszmékért általok lelkesült.
