Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
6 1910. május 29., vasárnap. ~ J BUDAPEST Mikszáth Kálmán. A Budapesti Újságírók Egyesülete ! megdöbbentő gyásszal jelenti Mikszáth Kálmánnak, az egyesület tiszteletben tagjának és volt elnökének elhunytát. Mikszáth Kálmán, a magyar stilus ragyogó tollú művésze, a játszi humor nagymestere, a meleg szivü novellista és a szárnyaló fantáziájú regnényiró egyike volt a legkivólóbb újságíróknak, akinek elvesztése a legsúlyosabb csapás, mely egyesületünket érhette. Veszteségünk mérhetetlen nagyságához fogható a mi gyászunk is, melylyel nagy halottunkat sirjába kiséri ük. Budapest, 1910. május 28. * Mármarosszigetről táviratozzák, hogy Mikszáth Kálmán halálhíre a délutáni órákban érkezett oda s a választókerület polgársága körében fájdalmas megdöbbenést keltett. A halál hírére a munkapárt intéző bizottsága azonnal ülést tartott s elhatározta, hogy fájdalmas részvétének kifejezéséül küldöttséggel képviselteti magát a temetésen. Mikszáth élete. Kis-csoltói Mikszáth Kálmán született 1849. január 16-án.Sklabonyán, a mai Mik- száthfalván, Nógrádmegyében. Atyja Mikszáth János jómódú kisbirtokos nemes ember, édes anyja Nemes Mária volt. Gimnáziumi tanulmányait Rimaszombatban végezte. A hetedik és nyolcadik osztályt pedig Selmecbányán. 1868- ban jött Pestre s joghallgató lett. Már jogász korában Írogatott verseket és apróbb elbeszéléseket, de azok semmi figyelmet nem keltettek. Azt a tervet, hogy Pesten maradjon, nem valósíthatta meg. Szülei 1873-ban elhaltak, a kis birtok elúszott s ő hazament Nógrádme- gyébe, ahol megyei esküdt lett. Itt ismerkedett meg a megyrei élet sok érdekes vonásával, a hivatalnok urak tréfás szokásaival, apró bogaraival, amiket aztán később nagyszerűen tudott értékesíteni irodalmi müveiben. A száraz irodai foglalkozás azonban nem tudta kielégíteni az ő ambícióját. Bármily szerény volt is, érezte lelkében az isteni szikrát s iró akart lenni. Szerény hivatalától megvált s ismét feljött a fővárosba azzal az eltökélt szándékkal, hogy Íróvá lesz. Kopogtatott a szerkesztőknél, ezek el is fogadták a novelláit, de oly keveset kapott értük, hogy abból lehetetlen volt megélnie. Gondolta, hogy ha összegyűjti s kötetben kiadja novelláit, akkor a közönség talán megkedveli. Elbeszélések címen két kötetben ki is adta a lapokban elszórtan megjelent novelláit. Buschmann Ferencnél nyomatta ki a saját költségén. Szükebb pátriájában vagy kétszáz előfizetője akadt. Százat elosztogatott a lapoknak tiszteletpéldányok gyanánt. De a várva-várt siker és elismerés elmaradt. Az újságok csak néhány sorban emlékeztek meg a két testes kötetről. Annyit se vett be első könyvéből, hogy a nyomdát ki tudta volna fizetni. Buschmann többször felszólította, hogy egyenlítse ki a számláját s vitesse el raktárából a hétszáz darab könyvet. Mikszáth azonban nem tudta kifizetni a nyomdaszámlát, a könyv a nyomdász nyakán maradt. Végre is kénytelen volt eladni. Kun, rnuzeum-köruti antiquá- riusnak az édes anyja vette meg darabonkint hat fillérért. Aztán latették a kirakatba s ott árulták harminc krajcárért. De igy se vette senki. Az antiquárius látva, hogy nem tudja eladni, hogy sem raktárában a por lepje be, a diákoknak ingyen osztogatta, a mikor azok iskolakönyveket vásároltak nála. Egy évtized múlva már aranyakat kaphatott volna érte, de akkor már egyetlen példány se volt belőle. Mikszáthot ez a kudarc nagyon elkeserítette. Pesten nem birt érvényesülni. A szerkesztőknek sehogysem tetszett az ő sajátos, egyéni felfogása, egyszerű, népies irálya s a legszebb részeket kihuzgálták a novelláiból. Elhatározta, hogy Szegedre megy, ott talán könnyebben tud boldogulni az ő zamatos és eredeti magyarságával. 1878-ban került Szegedre s ott a »Szegedi Napló» munkatársa lett. Irt vezércikket, tárcát, karcolatot, regényt újdonságokat s e nagy alföldi metropolisban kezdett kibontakozni* hatalmas szellemének szárnya. A nagy árvíz katasztrófára következett a királyi biztosi korszak, ami hálás anyag volt tollának. Humoros karcolatokban örökítette meg Tisza La jos környezetének alakjait s az ő szelíd humora, találó ötletei, egy pár odavetett markáns vonással való jellemzése az alakoknak és eseményeknek felköl- töttók iránta az érdeklődést. 1881-ben ismét Pestre jött s az »Ország Világ» segédszerkesztője lett. Ez időben vált ki a «Budapesti Hírlap« szerkesztősége a «Pesti Hirlap«-ból. Ez utóbbi lapnak munkatársakra volt szüksége, MiksxáUt igy került a «Pesti Hirlap»-hoz. Eleinte, mig tehetségét meg nem ismerték, igen szerény szerepet töltött be a lapnál. Fél év múlva azonban Schmittely József, a lap helyettes szerkesztője karcolatok Írására buzdította. A karcolatok megtetszettek a lap kiadójának, Légrády Ká- rolynak, fölemelte a fizetését s ettől fogva Mikszáth az anyagi gondoktól szabadulva, napról-napra nagyobb irodalmi tevékenységet fejtett ki, különösen a t. Házról szóló humoros csevegései annyira megkedveltették őt a közönséggel, hogy a lap az ő tehetségével együtt fejlődött, izmosodott. Országgyűlési karcolatai- val csakhamar országos himévre tett szert, 1881-ben a Petőfi-, 1882-ben pedig a Kisfaludy Társaság is tagjai sorába választotta. Nagyon megkedvelte őt Tisza Kálmán akkori miniszter- elnök is s bár Mikszáth Kálmán saját bevallása szerint függetlenségi párti volt, a vén generális iránti tiszteletből ó is kormánypárti lett, 1887- ben az illyefalvai kerület országos képviselővé választotta, öt évvel később pedig a fogarasi kerületnek lett a képviselője. Az Akadémia 1889-ben választotta meg levelező tagnak. Mikszáth, mint a legtöbb iró, versírással kezdte irodalmi pályáját. Apró költeményei és elbeszélései legelőször az Igazmondóban jelentek meg 1869—70-ben. Ami a lelket megmérgezi cimü novellájával 1872-ben tiz aranyat nyert. 1877-ben a «Koszoru«-ban, a Pe- tőfi-Társaság lapjában számos elbeszélése jelent meg, mint Humor az utcán, A fekete folt, Humor az aktákban, Hogyan nem lettem semmi stb. A «Budapesti Napló«-ban 1877. évben több cikke jelent meg, mint Magyar siriratok humora, Kossuth, Petőfi. A «Koszorú« 1881-iki évfolyamában A bágyi csoda, Frivol akta, A jó Frankenburgról. A «Vasárnapi Újság« 1882-iki évfolyamában Két magyar regény, A Péri lányok szép hajáról, Szegény Gély János lovai. A Kisfaludy-Társaság évlapjaiban jelent meg székfoglaló novellája, A brezói ludak. A «Budapesti Szemében 1884-ben Az isten hóna alatt. A «Magyar Szalon«-ban Csevegés Jókairól. Az «Ország Világ«-ban 1894-ben Katánghy Menyhért. Szeged pusztulása (Kákay Aranyos No. 3. álnéven). írói hírnevét a t. Házból cimü pompás karcolatain kívül a Tót atyafiak (1881.) és A jó palócok cimü két novellás kötetével alapította meg, amelyek azóta sok kiadást értek. Viszont a Kavicsok cimü elbeszélő kötete, amely a Kis- faludy-Társaság kiadásában jelent meg, nem keltett valami különös figyelmet. A nagy iró termékenységének arany kora a nyolcvanas és kilencvenes évekre esik. Ekkor bámulatos gyorsan dolgozott. Ekkoriban sürü egymásutánban jelentek meg : Az apró gentry, Nemzetes uraimék, A titokzatos fekete láda, A tekintetes vármegye, A lohinai fű, Urak és parasztok, A tisztelt Ház (Jankó János rajzaival), Club és folyosó, Otthon és a zöld mezőn, A beszélő köntös (Kecskemét múltjából), Tavaszi napfény, Tavaszi rügyek, Pipacsok a búzában. Galamb a kalitkában, A kis primás, Beszterce ostroma, Kisértet Lublón (jeles festőművészek ülusztrációival), Prakovszky a siket kovács, A gavallérok, Ne okoskodj Pista, az Uj Zrinyiász. Különös házasság, A szelistyei asszonyok, A fekete kakas, A fészek regénye, Szent Péter eres- nyője stb. A tót atyafiakat és A jó palócokat, továbbá Szent Péter esernyőjét lefordították németre, franciára és angolra is. Ez utóbbi remek albumszerü diszkiadás gyönyörű képekkel. Horn Emil hazánkfia számos elbeszélését fordította le franciára s ezek a párisi «Temps«- ben jelentek meg. Horn Elvira pedig A jó palócokat fordította le s a kötet Scenes Hongrois címen Coppé Ferenc, a pár év előtt elhunyt nagy francia költő előszavával jelent meg. Orosz dán, svéd és szerb nyelvre is számos novellája van lefordítva. A jó palócok oimü kötetének legnagyobb részét Oszkár svéd király, a lelkes irodalombarát fordította le. Szerb nyelven 1893-ban jelentek meg az elbeszélései. 1898-ban megvált a «Pesti Hirlap«- tól s megalapította az «Országos Hirlap«-ot, amelynek főszerkesztője lett. A lap azonban nem tudott megerősödni s egy óv múlva megszűnt. Ekkor visszatért a «Pesti Hirlap«-hoz, majd «Az Újság« és a «Vasárnapi Újság« főmunkatársa lett, ahol igen sok elbeszélése, karcolata, aktuális cikke és regénye jelent meg. Kis vonások a nagy emberről. Mikszáth sohasem szerette a nagy nyilvánosságot. Ha csak lehetett, mindig kivonta magát a zajos bankettekről s kitért az ünne- peltetés elől. Csakis a maga tuskulánumában érezte jól magát. Az volt a szavajárása, hogy
