Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
1910. május 29., vasárnap. BUDAPEST 6 Mikszáth Kálmán ma délben váratlanul meghalt. Országos gyásznak érzi a nemzet ezt a nagy csapást, amely a magyar fajt legragyogóbb értékétől fosztotta meg. Mikszáth Kálmán nem csak dísze és ékessége volt a magyar nemzetnek, hanem ennél jóval több. Vele hitelesítettük irodalmunk haladottságát a külföld előtt és ami mik- száthi fémjelzéssel kért figyelmet a kultur- külföldön, azt értéke szerint becsülték meg odakinn. Magyar érzésnek alig volt még ma- gyarabb tolmácsolója, mint Mikszáth Kálmán ; kevés nagy Írónk volt, aki olyan befelé való irodalmat csinált volna, mint ő és mégis legigazabban ő kapcsolt minket a külföldhöz. Sok más mellett ez is mutatja kivételes nagyságát, amely csaknem petőfisze- rüen nőtt keresztül az ország határain, a német, a francia, az angol kritika fórumáig, ahol a meg nem értettek hiába panaszkodnak a magyar nemzet meg nem érdemelt elszigeteltségéről. A sorompót csak kevesen törték át, legelsőbben Petőfi és legutóbb Mikszáth, éppen ők, akik soha meg nem tagadták magukat, a magyarságukról semmit le nem alkudtak, a modernségnek se egy igaz érzést, se egy igaz szint, a tartalomban egy gondolatot, a formában egy eredetien magyar vonalat föl nem áldoztak. Es mégis modernek voltak, a hömpölygő, változó, ingatag ízléseket és szeszélyeket túlélők. Negyven esztendei munkával, folytonos nemesüléssel és örökös tökéletesbőlés- sel jutott Mikszáth Kálmán odáig, hogy hozzá tudta csiszolni a nemzetközi megértéshez azt, ami belőle speoiális magyar érzés gyanánt kristályosodott M. Évtizedek óta figyelte a nemzet ezt a kápráztatóan szép megnemesülést és a legkiválóbbak közé sorozta már huszonöt esztendővel ezelőtt, mikor a »Jó palócok» tüneményes hatása alatt úgy érezte magát, mintha akkor lépett volna rá a magyar irodalom reneszánszának a küszöbére. Ez a sejtelem gyönyörű valóság lett. A magyar irodalom megifj odott, megerősödött, elismerést követelőén értékes lett. És ez az irodalom vele nőtt Mikszáth Kálmánnal. És ez az irodalom nevelt magának Mikszáth Kálmán mellett más tehetségeket is, akik mind az ő nyomába léptek, követői voltak, de nem utánzói. Mikszáthot nem lehetett utánozni. Az élete minden fázisában talán nem volt olyan, amilyent megérdemelt. Neki is kijutott az uttörés bajaiból. Annál szebb volt a halála : a dicsőség legsugarasabb tetején halt meg, csupa világosságban, ahol még csak egy porszem se tapadhat a dicsőségéhez. Más nagyságok lejárják, kiélik magukat, megkopnak és visszaszürkülnek a jelentéktelenségbe. Az ő mesélő ajkán az utolsó lehelet összereszketett még azzal a mosolylyal, amelylyel a nemzet hódolatát köszönte meg. így csak a sors kegyeltjei halnak meg. A nemzetnek mégis fáj ez a halál. Éppen most lendülnek uj számycsapá- sokra a magyar Géniusz szárnyai. Magyar elmék belevágynak a levegőbe, hogy versenyt állhassanak az idegen szellem hódítóival. Es ime a Géniusz egyik szárnya letört, az amely már eddig is vitt uttalan utakon, olyan kultúrák felé, amelyekért ezer esztendő óta sóvárog a magyar nemzet. A nagy iró betegségéről, utolsó óráiról és haláláról a következő részletes tudósítást adjuk : Betegsége. Mikszáth Kálmán betegsége már tavaly kezdődött. Ekkor tüdőgyuladásba esett s napokig élet-halál közt lebegett. Erős szervezete azonban kiállotta a súlyos betegséget s pár hét múlva fölgyógyult. A légzési nehézségek azonban megmaradtak, amihez később légcsőhurut járult. Mikszáth azt hitte, hogy ez a baj csak múló természetű s negyven éves írói jubileuma alkalmából rendezett országos ünnep után kissé fáradtan, de jókedvűen utazott el Mármarosszigetre, hogy bejárja a kerületét. Hat napig tartózkodott a kerületében, kocsin és automobilon járta be a kerületét s a mármarosi éles levegőtől erősen meghűlt. Kedden este érkezett haza s fejfájásról és meghűlésről panaszkodott. Az aggódó család azonnal elhívta hozzá Demjanovics Emil drt, aki háziorvosa volt s tudta, hogy Milcszáthnak krónikus tudőhurutja és tüdőtágulása van. De ismerte szívós természetet s azt hitte, hogy most is kilábal bajából. A család megnyugtatása végett Korányi professzort is elhívták a beteghez, aki aztán eret vágott rajta, amitől Mikszáth jobban lett s a légzési zavarok is megszűntek. Tegnap már annyira jobban lett a beteg, hogy gyakran beszélgetett a környezetével és Roth Miklós orvossal, aki állandóan mellette tartózkodott. Az utolsó órák. A nagy iró éjjel nyugodtan aludt s csak néha rezzent föl egy pár pillanatra. Reggel, mikor háziorvosa meglátogatta, eléggé jól érezte magát. Tiz órakor egy kis tejet ivott s később orvosságot vett be. De már napok óta komor halálsejtelmei voltak. így két nappal ezelőtt meglátogatta kiadója, Révai Mór, s előtte panaszkodott, hogy úgy érzi, meg fog halni. Hozzá is tette, hogy az lenne a kívánsága, hogy akkor helyette a fiát, Mikszáth Kálmán Lászlót válaszszák meg a kerület- tében. Ma délben néhány perccel tizenkettő előtt hirtelen rosszullét lepte meg s a szivéhez kapva, elvesztette eszméletét. Roth Miklós dr. a nagy szivgyöngeséget látva, azonnal oxigéninjectiót adott, de eredménytelenül. Halála. Az utolsó percekben felesége, két fia, Kálmán és Albert, sógornéja, Mauks Kornélia és Révai Mór voltak a haldokló körül. Maga ifj. Mikszáth Kálmán futott orvosért. De amint a kapuba ért, találkozott Farkas László dr.-ral, a család régi, jó ismerősével. Az orvostanár azonnal fölsietett a nagy iró lakására, de mire a betegszobába ért, Mikszáth már meghalt. Az orvostanár vigasztaló szavak kíséretében adta tudtára a zokogó családnak, hogy a nagy irót szivszélütés érte s csöndesen, minden fájdalom nélkül hunyt el. Mikszáth halálának hire már a déli órákban elterjedt az egész fővárosban s mindenütt mély megilletődést és fájdalmas részvétet keltett. A délután folyamán pedig a táviró az egész országban és külföldre is szétvitte a váratlan gyászhirt, amelyet mindenfelé mély szomorúsággal fogadtak. A nagy irót régi óhajához képest valószínűleg Jánoska nevii kis fia mellé fogják temetni, aki 1894-ben négy éves korában meghalt. A Kisfaludy Társaság hétfőn déli tizenkét órakor ülést tart az Akadémián, hogy megbeszélje, miként vegyen részt elhunyt kitűnő tagjának temetésén. A nemzet halottja. Khuen- Héderváry Károly gróf minisz* terelnök Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter révén értesülvén Mikszáth Kálmán haláláról, azonnal érintkezésbe lépett Zichy János gróf vallás- és közoktatás- ügyi miniszterrel, akivel egyetemben értesítették a megboldogult nagy iró gyászba- borult családját, hogy a kormány Mikszáth Kálmánt a magyar nemzet halottjának tekinti és államköltségen fogja eltemettetni a Nemzeti Muzeum nagy terméből s ép olyan temetést rendeztet neki, mint amilyet annak idején Jókainak rendezett. A kormány már kondoleált a gyászbaborult családnak és tett intézkedéseiről Náray-Szabó Sándor államtitkár utján értesítette Mikszáth özvegyét. A részvét. Khuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma a következő részvétlevelet intézte Mikszáth Kálmán özevgyéhez : Nagyságos asszonyom! Mély részvéttel értesülök azon fájdalmas csapásról, amely nagyságos asszonyomat és kedves családját a szerető hitvestől és apától, a magyar nemzetet pedig általánosan tisztelt, hírneves költőjétől, irodalmának örök büszkeségétől fosztá meg. Amily lelkes örömmel és költészete iránt érzett igaz szeretettel ünnepelte csak nemrégen az egész ország Mikszáth Kálmán 40 éves Írói jubileumát, a veszteség felett érzett oly hazafias fájdalommal siratja ravatalánál nagy fiát. Midőn nagyságos asszonyom előtt a magy. kir. kormány benső részvétének adok kifejezést, legyen meggyőződve nagyságos asszonyom, hogy mint az elhunytnak évtizedeken át igaz tisztelője és barátja, őszinte kegyelettel fogom megőrizni emlékét. Fogadja nagyságos asszonyom igaz tiszteletem nyilvánítását. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök. * A Petófi-Társaság Mikszáth Kálmán halála alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia emeleti termében f. hó 30-án, hétfőn délelőtt tizenegy órakor rendkívüli ülést tart. A Petőfi-Házra kitűzték a gyászlobogót. A társaság külön gyászjelentést adott ki, amely igy szól: A Pétőfi-Társaság a legmélyebb fájdalommal és meghatottsággal tudat ja, hogy örök időkre egyik legnagyobb dísze és irodalmunk halhatatlan alakja, Mikszáth Kálmán e hónap 28-án váratlanul elhunyt. * A Lipótvárosi Kaszinó igazgatóságát Bánffy Dezső báró ma délután rendkívüli ülésre hívta össze. Az ülés egyetlen tárgya Mikszáth Kálmán halála volt. Az elnök mely meghatottsággal jelentette be Mikszáth halálát. Indítványozta, hogy az elhunyt nagy iró érdemeit foglalják jegyzőkönyvbe. Az ülés ehhez hozzájárult és elhatározta, hogy a nagy iró özvegyéhez részvétiratot intéz, a ravatalra koszorút helyez és a temetésen küldött- ségüeg képviselteti magát. * Az egész országot mélyen sújtó gyászeset alkalmából gyászlobogót tűztek ki: a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének palotájára, az Otthon, a Budapesti Újságírók Egyesülete és a legtöbb kaszinó épületeire, valamint a Tudományos Akadémia és még nagyon sok köz- és magánépültere. * A Budapesti Újságírók Egyesülete Mikszáth Kálmánban tiszteletbeli tagját és első elnökét veszhette el. Az egyesület választmánya vasárnap délután négy órakor Hoitsy Pál elnökletével ülést tart, amelyen megbeszélik a gyászban való részvétel módozatait. Az egyesület helyiségére kitüzette a gyászlobogót, a ravatalra diszes koszorút helyezett, a temetésen testületileg résztvesz és elbucsuztatja nagy halottját, a családnak jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét és a legközelebbi közgyűlésen emlékbeszéddel méltatja első elnökének érdemeit. Az egyesület a következő gyászjelentést adta ki:
