Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz

1910. május 29., vasárnap. BUDAPEST 6 Mikszáth Kálmán ma délben váratla­nul meghalt. Országos gyásznak érzi a nem­zet ezt a nagy csapást, amely a magyar fajt legragyogóbb értékétől fosztotta meg. Mik­száth Kálmán nem csak dísze és ékessége volt a magyar nemzetnek, hanem ennél jó­val több. Vele hitelesítettük irodalmunk haladottságát a külföld előtt és ami mik- száthi fémjelzéssel kért figyelmet a kultur- külföldön, azt értéke szerint becsülték meg odakinn. Magyar érzésnek alig volt még ma- gyarabb tolmácsolója, mint Mikszáth Kál­mán ; kevés nagy Írónk volt, aki olyan be­felé való irodalmat csinált volna, mint ő és mégis legigazabban ő kapcsolt minket a kül­földhöz. Sok más mellett ez is mutatja kivé­teles nagyságát, amely csaknem petőfisze- rüen nőtt keresztül az ország határain, a német, a francia, az angol kritika fórumáig, ahol a meg nem értettek hiába panaszkod­nak a magyar nemzet meg nem érdemelt elszigeteltségéről. A sorompót csak kevesen törték át, legelsőbben Petőfi és legutóbb Mikszáth, éppen ők, akik soha meg nem tagadták magukat, a magyarságukról sem­mit le nem alkudtak, a modernségnek se egy igaz érzést, se egy igaz szint, a tartalomban egy gondolatot, a formában egy eredetien magyar vonalat föl nem áldoztak. Es mégis modernek voltak, a hömpölygő, változó, ingatag ízléseket és szeszélyeket túlélők. Negyven esztendei munkával, folyto­nos nemesüléssel és örökös tökéletesbőlés- sel jutott Mikszáth Kálmán odáig, hogy hozzá tudta csiszolni a nemzetközi meg­értéshez azt, ami belőle speoiális magyar érzés gyanánt kristályosodott M. Évtizedek óta figyelte a nemzet ezt a kápráztatóan szép megnemesülést és a legkiválóbbak közé sorozta már huszonöt esztendővel ezelőtt, mikor a »Jó palócok» tüneményes hatása alatt úgy érezte magát, mintha akkor lépett volna rá a magyar irodalom reneszánszának a küszöbére. Ez a sejtelem gyönyörű valóság lett. A magyar irodalom megifj odott, megerősö­dött, elismerést követelőén értékes lett. És ez az irodalom vele nőtt Mikszáth Kál­mánnal. És ez az irodalom nevelt magának Mikszáth Kálmán mellett más tehetségeket is, akik mind az ő nyomába léptek, követői voltak, de nem utánzói. Mikszáthot nem lehetett utánozni. Az élete minden fázisában talán nem volt olyan, amilyent megérdemelt. Neki is kijutott az uttörés bajaiból. Annál szebb volt a halála : a dicsőség legsugarasabb tetején halt meg, csupa világosságban, ahol még csak egy porszem se tapadhat a dicső­ségéhez. Más nagyságok lejárják, kiélik magukat, megkopnak és visszaszürkülnek a jelentéktelenségbe. Az ő mesélő ajkán az utolsó lehelet összereszketett még azzal a mosolylyal, amelylyel a nemzet hódolatát köszönte meg. így csak a sors kegyeltjei halnak meg. A nemzetnek mégis fáj ez a halál. Éppen most lendülnek uj számycsapá- sokra a magyar Géniusz szárnyai. Magyar elmék belevágynak a levegőbe, hogy ver­senyt állhassanak az idegen szellem hódí­tóival. Es ime a Géniusz egyik szárnya le­tört, az amely már eddig is vitt uttalan utakon, olyan kultúrák felé, amelyekért ezer esztendő óta sóvárog a magyar nemzet. A nagy iró betegségéről, utolsó óráiról és haláláról a következő részletes tudósítást adjuk : Betegsége. Mikszáth Kálmán betegsége már tavaly kezdődött. Ekkor tüdőgyuladásba esett s napokig élet-halál közt lebegett. Erős szervezete azonban kiállotta a súlyos beteg­séget s pár hét múlva fölgyógyult. A légzési nehézségek azonban meg­maradtak, amihez később légcsőhurut já­rult. Mikszáth azt hitte, hogy ez a baj csak múló természetű s negyven éves írói jubi­leuma alkalmából rendezett országos ünnep után kissé fáradtan, de jókedvűen utazott el Mármarosszigetre, hogy bejárja a kerüle­tét. Hat napig tartózkodott a kerületében, kocsin és automobilon járta be a kerületét s a mármarosi éles levegőtől erősen meg­hűlt. Kedden este érkezett haza s fejfájás­ról és meghűlésről panaszkodott. Az aggódó család azonnal elhívta hozzá Demjanovics Emil drt, aki háziorvosa volt s tudta, hogy Milcszáthnak krónikus tudőhurutja és tüdőtágulása van. De is­merte szívós természetet s azt hitte, hogy most is kilábal bajából. A család megnyugtatása végett Korá­nyi professzort is elhívták a beteghez, aki aztán eret vágott rajta, amitől Mikszáth jobban lett s a légzési zavarok is meg­szűntek. Tegnap már annyira jobban lett a be­teg, hogy gyakran beszélgetett a környeze­tével és Roth Miklós orvossal, aki állandóan mellette tartózkodott. Az utolsó órák. A nagy iró éjjel nyugodtan aludt s csak néha rezzent föl egy pár pillanatra. Reggel, mikor háziorvosa meglátogatta, eléggé jól érezte magát. Tiz órakor egy kis tejet ivott s később orvosságot vett be. De már napok óta komor halálsejtel­mei voltak. így két nappal ezelőtt megláto­gatta kiadója, Révai Mór, s előtte panasz­kodott, hogy úgy érzi, meg fog halni. Hozzá is tette, hogy az lenne a kíván­sága, hogy akkor helyette a fiát, Mikszáth Kálmán Lászlót válaszszák meg a kerület- tében. Ma délben néhány perccel tizenkettő előtt hirtelen rosszullét lepte meg s a szivé­hez kapva, elvesztette eszméletét. Roth Miklós dr. a nagy szivgyöngeséget látva, azonnal oxigéninjectiót adott, de ered­ménytelenül. Halála. Az utolsó percekben felesége, két fia, Kálmán és Albert, sógornéja, Mauks Kor­nélia és Révai Mór voltak a haldokló körül. Maga ifj. Mikszáth Kálmán futott or­vosért. De amint a kapuba ért, találkozott Farkas László dr.-ral, a család régi, jó is­merősével. Az orvostanár azonnal fölsietett a nagy iró lakására, de mire a betegszobába ért, Mikszáth már meghalt. Az orvostanár vigasztaló szavak kísé­retében adta tudtára a zokogó családnak, hogy a nagy irót szivszélütés érte s csönde­sen, minden fájdalom nélkül hunyt el. Mikszáth halálának hire már a déli órákban elterjedt az egész fővárosban s mindenütt mély megilletődést és fájdalmas részvétet keltett. A délután folyamán pedig a táviró az egész országban és külföldre is szétvitte a váratlan gyászhirt, amelyet mindenfelé mély szomorúsággal fogadtak. A nagy irót régi óhajához képest való­színűleg Jánoska nevii kis fia mellé fogják temetni, aki 1894-ben négy éves korában meghalt. A Kisfaludy Társaság hétfőn déli tizenkét órakor ülést tart az Akadémián, hogy megbeszélje, miként vegyen részt elhunyt kitűnő tagjának temetésén. A nemzet halottja. Khuen- Héderváry Károly gróf minisz* terelnök Hieronymi Károly kereskedelem­ügyi miniszter révén értesülvén Mikszáth Kálmán haláláról, azonnal érintkezésbe lé­pett Zichy János gróf vallás- és közoktatás- ügyi miniszterrel, akivel egyetemben érte­sítették a megboldogult nagy iró gyászba- borult családját, hogy a kormány Mikszáth Kálmánt a magyar nemzet halottjának te­kinti és államköltségen fogja eltemettetni a Nemzeti Muzeum nagy terméből s ép olyan temetést rendeztet neki, mint amilyet annak idején Jókainak rendezett. A kor­mány már kondoleált a gyászbaborult csa­ládnak és tett intézkedéseiről Náray-Szabó Sándor államtitkár utján értesítette Mik­száth özvegyét. A részvét. Khuen- Héderváry Károly gróf minisz­terelnök ma a következő részvétlevelet intézte Mikszáth Kálmán özevgyéhez : Nagyságos asszonyom! Mély részvét­tel értesülök azon fájdalmas csapásról, amely nagyságos asszonyomat és kedves családját a szerető hitvestől és apától, a magyar nemzetet pedig általánosan tisztelt, hírneves költőjétől, irodalmának örök büsz­keségétől fosztá meg. Amily lelkes örömmel és költészete iránt érzett igaz szeretettel ünnepelte csak nemrégen az egész ország Mikszáth Kálmán 40 éves Írói jubileumát, a veszteség felett érzett oly hazafias fájda­lommal siratja ravatalánál nagy fiát. Midőn nagyságos asszonyom előtt a magy. kir. kormány benső részvétének adok kifejezést, legyen meggyőződve nagyságos asszonyom, hogy mint az elhunytnak év­tizedeken át igaz tisztelője és barátja, őszinte kegyelettel fogom megőrizni emlékét. Fogadja nagyságos asszonyom igaz tiszteletem nyilvánítását. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök. * A Petófi-Társaság Mikszáth Kálmán ha­lála alkalmából a Magyar Tudományos Aka­démia emeleti termében f. hó 30-án, hétfőn délelőtt tizenegy órakor rendkívüli ülést tart. A Petőfi-Házra kitűzték a gyászlobogót. A társaság külön gyászjelentést adott ki, amely igy szól: A Pétőfi-Társaság a legmélyebb fáj­dalommal és meghatottsággal tudat ja, hogy örök időkre egyik legnagyobb dísze és iro­dalmunk halhatatlan alakja, Mikszáth Kál­mán e hónap 28-án váratlanul elhunyt. * A Lipótvárosi Kaszinó igazgatóságát Bánffy Dezső báró ma délután rendkívüli ülésre hívta össze. Az ülés egyetlen tárgya Mikszáth Kálmán halála volt. Az elnök mely meghatottsággal jelentette be Mikszáth halá­lát. Indítványozta, hogy az elhunyt nagy iró érdemeit foglalják jegyzőkönyvbe. Az ülés ehhez hozzájárult és elhatározta, hogy a nagy iró özvegyéhez részvétiratot intéz, a rava­talra koszorút helyez és a temetésen küldött- ségüeg képviselteti magát. * Az egész országot mélyen sújtó gyász­eset alkalmából gyászlobogót tűztek ki: a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének palotájára, az Otthon, a Budapesti Újságírók Egyesülete és a legtöbb kaszinó épületeire, valamint a Tudományos Akadémia és még nagyon sok köz- és magánépültere. * A Budapesti Újságírók Egyesülete Mikszáth Kálmánban tiszteletbeli tagját és első elnökét veszhette el. Az egyesület választmánya vasár­nap délután négy órakor Hoitsy Pál elnökleté­vel ülést tart, amelyen megbeszélik a gyászban való részvétel módozatait. Az egyesület helyi­ségére kitüzette a gyászlobogót, a ravatalra diszes koszorút helyezett, a temetésen testületi­leg résztvesz és elbucsuztatja nagy halottját, a családnak jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét és a legközelebbi közgyűlésen emlékbeszéddel méltatja első elnökének érdemeit. Az egyesület a következő gyászjelentést adta ki:

Next

/
Thumbnails
Contents