Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
BUDAPESTI HÍRLAP (13. sz.) 1910. január 13. 32 hoz. A budget szakaszainak száma hetvennégyről kileücvenhétre emelkedett. A módosítások következménye az lett, hogy a négyszáznyolcvannyolcezer font többlet helyett, a melyet az eredeti javaslat helyezett kilátásba, ismét kétszázötvenezer font deficit mutatkozott, a minek a fedezéséről gondoskodni kellett. Lloyd George ekkor előállott azzal a pro- pozicióval, hogy a Sinking-/úridból, az állami törlesztési, alapból, a melyet az előző kormányok államadósságok törlesztésére és komoly veszedelem esetére alkottak, újabb ötszázezer fontot fordítsanak a budget egyensúlyának helyreállítására. Már az eredeti javaslat ez alapból három millió fontot kért, a mi nagy reszenzust keltett az egész országban. Most, hogy újabb ötszázezer fonttal csökkentette a kormány ez alapot nagy parlamenti többségének a hozzájárulásával, azt a hitet keltette a közvéleményben-, hogy pénzügyi politikájának megvalósításához onnan veszi a pénzt, a hol éri, — az ország szükségleteinek a fedezését ott keresi, a hol legkönnyebb ben és legbiztosabban hozzájut. A most lezajló választásokon Anglia egész jövőjére kiható kérdésekről iíél az angol nemzet. Most fogják eldönteni Anglia választói, melyik a helyesebb irány, a melyben a nemzeti fejlődésnek haladnia kell: a szocializmus-e, a melyet a budget indit meg, vagy a konzervatív párt demokráciája, a mely Anglia történelmi nagy múltjából organikusan fejlődő haladás eszméjét tűzte ki zászlajára. If. Az angol választási rendszer. Irta Ferenczy Árpád dr. A küszöbön álló brit választások alkalmából nem lesz érdektelen az angol választási rendszer és pártküzdelmek égy-két jellemző adatát ismertetnünk. Anglia tudvalevőleg általános választói jogot nem ismer, s választási rendszere középhelyet foglal el a cenzusos és az általános választói jog között, a melynek eredménye az, hogy a népesség 16 százaléka bir választói joggal, a mi a magyar cenzus-rendszer 6 és a* nyugateurópai általános választói jog 28—30 százaléka közötti középszámnak felel meg. A ki nagykorú és önálló háztartással bir, választó; ilyenkép jóformán csak a család nélküli munkáselem van kizárva a választói jogból. Súlyos hibája az angol választási rendszernek, hogy lehetővé teszi egyetlen embernek több választókerületben való szavazását, a mi különösen a birtokos osztályra és a konzervatív pártra kedvező. E sorok Írójának egyik bizalmas ismerőse például az ország különböző választókerületeiben összesen hat szavazatot gyakorol: a Cityben, a hol irodája van 1, egy másik londoni kerületben, mint egy ottani testület tisztviselője 1, egy harmadik kerületben, a hol lakik, 1, nyaraló helyén, a hol villája van, 1, s két vidéki kerületben, a hol birtoka van, további 1—1 szavazati jog gyakorlására jogosult. Eme jogával rendszerint valamennyi kerületben él, a mit könnyen lehetővé tesz az a körülmény, hogy mindezek a helyek közel feküsznek egymáshoz, valamint, hogy a választás napja a különböző kerületekben más és más. A szigetország összesen 670 képviselőt választ, a melyből Angliára 465, Wálés-re 30, Skóciára 72, Írországra 103 képviselő esik. Az ország legnagyobb választókerületének (Rumförd, Essex) 49.065, legkisebb kerületének (Kilkenny, Írország) 1541 választója van. A választók átlagos száma 15.000-re lehető kerületenkint; Londonban a legnagyobb választókerület (Wandsworth) 38.523, a legkisebb (Whitechapel) 3986 választóval bir. A választási költségek hivatalos ellenőrzés alatt állanak; az 1906-iki választások alkalmával 1,166.858 fontot tettek ki, a mi körülbelül 27 millió koronának felel meg; egy kerületre tehát átlag negyvenezer koroha költség esik. A jelenlegi választások valószínűleg még több költséget fognak felemészteni, a mire következtetni lehet abból,) hogy egyhangú válasz- j lásra csupán 2—3 kerületben van kilátás. 1906-ban mintegy öt és fél millió választó adta le szavazatát; ezen alkalommal a minisztériumot támogató pártokra (liberális, munkás és ir nemzetiségi párt) összesen 3,168.596 szavazat esett, mig a konzervatív párt 2,463.606 latra emelkedik, mint a Poharak közt című versében: Bár itt a pálya vége, S az alkony mind alább száll: Sebaj, mig van kedélyünk, S a borunk nem fogyott el! Meghalni? Eh, szamárság! A meghalást, barátim, A földi elmúlásnak Ez ósdi formuláját Vénasszonyokra bízzuk, S hitvány filiszterekre. Meghal, ki nem bolondult, Meghal, ki nem teremtett, De, mint mi, cimboráim, Ilyen kemény legények, Mi legfölebb kidőlünk Az élet bora mellől Egy röpke pillanatra. De már a másik percben — Sugárba, fénybe mártva — Kibontjuk szárnyainkat,’ Merészen átsüvöltünk A földiség homályán. Hogy ott fönn újra égjünk A teremtés tüzében. Es áldást tündököljünk A lenn vérezve küzdő Magyarság életére! A mi e kötetben az idős emberre vall, nem a kifejezés, a hang, hanem a bölcseség, mely felmutatja életünk sok hiábavalóságát. Ilyen bölcseség van a Bohemia cimü versben, mely szembeállítja a nagy társaság hazugságait az őszinte baráti kör becsületességével. A Vallomás azt mutatja meg, hogy mindenkiben éppen annyi gőg van, a mennyi az eszéből hiányzik. A Tavasz megragadóan fejezi ki, hogy az öregkor jelenét a múlt emlékei aranyozzák be. A Hab cimü a múlandóság megkapó elégiája. A Bimbók az ifjúságot és az öregkort állítja szembe olyan képben, mely sokáig rezeg lelki szemünk előtt. így váltogatják egymást a lcg- ellentétesebb versek: a dévaj tréfától a kacagásba rejtett, lelket emésztő keserűségig minden hangot megüt a költő. Az egészből azonban erős hangsúllyal csendül ki a költő életfilozófiája, mikor a világfájdalmasokhoz igy szól: Eh, bambák és bolondok Vagytok! Nem tudtok élni. Csak sirtok, nyöszörögtök És gyáva lemondással Borongtok a homályban, Miközben elfeledtek Örülni, felrepülni. Nevem öreg legény már, De vérem mindhalálig Égő dac, lázadás lesz, És mig ti nyomorultan Bujkáltok lenn az árnyban: > Én emelt fővel járok A lejtők meredélyén. És hittel nézek vissza Az ormok magasára, Hol diadalmasan leng Az Élet lobogója! A hit tehát e lelki frisseség nyitja, hogy a hatvan éves költő igy tud dalolni. A hit nemzete hivatásában, a hit eszményeinkben és életünk felsőbb céljában. E hit nélkül nem lehetne oly szépen búcsúzni a világtól, barátoktól, a mint ő teszi Földvár cimü versében, mely az emberi élet oly szép, megható áttekintése, a mire csak nagy költők képesek. Ez áttekinlés után a költő még egy Finale-1 ir, a melyben a bealkonyult élet után pihenőre tér és búcsút vesz a múzsától is. Mi meghatóban olvassuk a szép búcsúzét és gyönyörködünk a költő fiatalos erejében, mellyel megszégyeníti a koravén ifjú poéták seregét. E költői erő nem a bucsuzás szavazatot nyert. Annak ellenére, hogy a két párt szavazatai között alig félmillió a különbség, vagyis a kormányt támogató szavazatok csak egy ötöddel haladták meg az ellenzékre esett szavazatokat, mégis a kormánypárti képviselők az összes képviselők' számának több, mint háromnegyedét tették ki; 512 kormányt támogató (399 liberális, 30 munkáspárti és 83 ir nemzetiségi) képviselővel szemben ugyanis a konzervatív képviselők száma csak 158-at, telt ki. Még szembetűnőbb az aránytalanság a beadott szavazatok és az azok alapján megválasztott képviselők száma között, ha csupán a liberális és a konzervatív számarányokat állítjuk egymással szembe; liberális képviselőkre esett összesen 2,583.132, konzervatív képviselőkre pedig 2,463.606 szavazat, vagyis alig százezerrel kevesebb, mint a liberálisokra. Mégis ez utóbbiak száma (399) több mint két és félannyi a konzervatív képviselők számánál (158). Ez a körülmény Angliában is felszínre vetette az arányos (kisebbségi) képviselet eszméjét. Érdekes képet nyerünk Nagybritannia kulturális viszonyairól, ha az Írástudatlan szavazók számát vesszük szemügyre. A hivatalos adatok szerint Angliában 4,703.702 választó közül 18.866, Walesben 176.354 közül 892, Skóciában 585.691 közül 2041, Írországban 136.282 közül 12.510 Írástudatlan választó akad. E számok szerint legértelmesebb Skócia választóközönsége, a hol csak minden 286-ik választó nem tud olvasni-irni, mig az ir választók közül minden tizedik Írástudatlan; magában Angliában kétszázötven, Walesben kétszáz választóra esik a statisztikai adatok szerint egy-egy írástudatlan. A választóközönség érdeklődését semmi sem jellemzi jobban, mint a londoni választások múltkori eredménye. London 59 választó- kerületében mintegy hatszázezer. választó van bélajstromozva, a kik közül szavazati jogával majdnem ötszázezer (484.578) élt.; A szavazók száma a kerületek többségében meghaladta a névjegyzékben foglaltak nyolcvan százalékát, némelyikben (Woolwich, Battesen)' megközelítvén a kilencven százalékot, a City kivételével egyetlen kerületben nem maradt a kedvét ébreszti bennünk, mi ellenkezően, jövő munkássága előtt meleg szívvel köszöntjük a hatvan éves ifjú Endrődi Sándort! Külföldi színpadok. Maeterlinck több év előtt irt egy könyvet a méhek életéről, — La vió des abeUlcs — á mi', ha nem is regény, teljesen szépirodalmi dolog, költői és megkapó részekkel. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy irt egy színdarabot, a miben beszélteti a kutyát, a kakast, a farkast, a sertést, a szamarat, a bikát, sőt a tüzet, a világosságot, az időt és az éjszakát. De mi több, szerepelteti a kenyeret, a tejet és a cukrot is. Ilyen darabnak hol lenne jobb talaja, mint a hol miuden fantasztikusát, minden hihetetlent, kísértetiesét és képtelent tárt karokkal fogadnak, csak látványos legyén — Londonban. Az angol közönség nagy része sporttól, szabad levegőtől kifáradva, ebéd után megy színházba, igy azokon a finom, elmés csevegéseken, a mik a szalonban, vagy mindenesetre zárt helyiségben élő franciát kielégítik, alighanem elaludnék. A L’oiseau bleu (kék madár) itt-ott mély filozófiáját is csak majdnem szédületesen változatos, szinpompás keretében fogadja el. Maeterlinck darabját tündérmesének nevezi, s a Haymarket-szinházban adatta elő Mattos fordításában. Trenck és Lyalsewte alkalmazta színre O'Neil zenéjével, a mi mellesleg, kicsit túl zajos hozzá. Á darabnak különben kétségtelenül angol őse volt: Shakespeare Szentivánéji álma. Meséje ez: Bery- lune tündér világkörüli útra küldi Tyltylt és Mytylt, a szénégető gyermekeit, a kék madár keresésére, a mi jelképe a boldogságnak és tudásnak. Maeterlinck
