Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz

volt a célja, hogy a császárnét az udvarból eltávolítsák. Ha a császár él, ha beteg és nyomorék, de él — ez Taitu császárné hatalmát jelenti. Ki van ugyan zárva, hogy a császárné egyeduralomra törekedjék, mert hiszen a keleti fölfogás szerint ez teljesen ki van zárva. A császárné nemi is a maga uralmát, hanem Menelik börtönben meghalt test- ▼érbátyja fiáét készíti elő.

A császár, kezelésem alatt, néhány hét alatt annyira jobban lett, hogy már sétálni is mehetett, sőt a lovagolást is megengedtem neki. A csapatok elvonultak a városból. De alig hagyták el a fővárost, Taitu ellenem is megkezdte intrikáit, megakadályozta rendeleteim végrehajtását, papokat és kuruzslókat hivatott s megbízta őket, hogy az ördögöt űzzék ki a betegből. Mindezeken kívül a császárné éhségkurát és minden egyéb lehetetlen kúrát rendelt férje számára s a szegény császár napjában csak egyszer kapott ennivalót. Étel helyett a beteget napjában háromszor megkenték. Emellett rám parancsoltak, hogy napjában háromszor látogassam meg a császárt, de szigorúan megtiltották, hogy kezeljem.

A császár betegsége alatt Taitu Giorgis hadügyminiszterrel együtt kormányzott és hihetetlen visszaéléseket követett el az állam pecsétjével. En magam lemondtam orvosi megbízatásomról, de Ad- dis-Abebában maradtam, mígnem eluntam az ellenem indított hajszát s elutaztam.

Taitu most megint a hatalom birtokában volt, a császárt pedig újabb szélhüdés érte.

Menelik halála hírét még eddig nem erősítették’ meg. Nem is igen hiszek benne s azt sem tudom, hogy milyen politikai zavarok álltak be Abesszíniában. Annyi bizonyos, hogy a nép gyűlöli Taitut, de nem hiszem, hogy a császárné ellen sikerrel támadhat föl,, mert Taitu, ez a nagy- stilü, ravasz és lelketlen diplomata asszony, nagyszámú csapatok fölött és nagy vagyon fölött rendelkezik.

1910. április 15.színház, művészet.

A „Papülon“ KpióUáfa.

Uj darab, uj szerző

___ Féltizenegykor

ke

zdődött ma délelőtt a Nemzeti Színházban a «Papillon, a kőfaragó» cimü francia vigjáték- ujdonság főpróbája és egy óra tájban már vége is volt. «Nem hosszú darab, — mondta egy ismert és szeretetreméltó kritikus, aki mindig szívesen siet ebédelni — csak kicsit hosszadalmas.» A holnapi premiér után majd eldöntik1 ő meg! a kollégái, hogy csakugyan igaz-e ez a kifogás a kedves és mulatságos uj darab ellen, melynek egyébként hosszú életet jósolgattak a főpróbán már az első fölvonás után. Ebben az első fölvonásközben nagyon kérdezgették, ki ez a szerző, ki ez a Louis Béniére? Indokolt kíváncsiság, mert hiszen ez a név szombaton jelenik meg először magyar szinlapon és akikből a nemzeti színházi főpróbák meg! i 'ott és •<bebocsátott» közönsége rekrutálódik',' — a lapok oirálóiból, a lapok nembirálóiból, házi és idegen ’•zinházbeli szinészekből, szinésznőkből, meg megóvott urak feleségeiből — azoknak igazán nem ötelességük külföldi színházi lapokat és külföldi •inházi ügynökségek kiadványait olvasgatni. Tu.d- illik csak ezekből lehet megtudni, hogy kicsoda- csoda egy olyan ismeretlen nevű szerző, mint ilyen ennek a kőfaragóból tizenöt millió urává ; derék Papillonnak a papája. Szerencsére van- : ilyen nagyon informáltak is a főpróbán és ezek- aztán megtudják a kiváncsiak, hogy Béniére i is «hivatásos» iró, hanem — mérnök. Kitűnő cia mérnök, hid- és ntépitő. Ma is az. és bár ’•ban lakik, sokat utazik vidékre mérnöki minőién. Közben ír, és régen ir, mert már nem ryerek, körülbelül ötvenesztendős. Sokat irt isztala fiókjának a deresedé fejű mérnök-iró, novellát és darabot is, aztán megjelentek a , majd szinrekerült egy darabja is, utóbb sik. De egyik se zavart sok vizet. Louis ezzel a vígjátékkal lett inkább iró, drámáéi mérnök. Sőt nagyon az lett .vele, mert m, dit Lyonnais le Juste» — ez a .darab

francia cime — igen nagy sikert aratott a párisi Antoine-szinházban és úgy megszerették a párisiak, hogy az idén hónapokig^ jártak a Boulevard Strass- bourgra, hogy ott Gém i er igazgatónak tapsoljanak a jószivü és faragatlan Papillon szerepében. Néhány héttel ezelőtt már százötvenedik előadását is megérte a «Papillon». Azok, akik így megtudták Beniére-ről mindazt, amit tudni érdemes, a második fölvonást kettőzött figyelemmel hallgatták a főpróbán és az egész társasággal együtt — kísérve a szinészakadémia növendékeinek az erkélyről fölhangzó kacagó kórusától — jót nevettek a darab egyik legjobb ötletén. Csillag Teréznek jutott ez a kedves mondás. A leányát beszéli rá, hogy ne menjen feleségül a szegény márkihoz, hanem a milliomossá lett kőfaragóhoz. Közben a maga polgári családjáról is megemlékezik, melyről azt mondja, hogy az is előkelő volt mindig, akárcsak egy mágnás-család. «Bizony, — végzi — a mi családunk tagjai se dolgoztak soha semmit. Mind hivatalnokok voltak.» A második fölvonásközben — mindig igy szokott az lenni — már másról is beszélgettek, nemcsak a szerzőről és a darabról. Legtöbbet a drámabiráló-bizottság és az igazgató úgynevezett konfliktusáról és ennek kapcsán a visszautasított magyar darabok szerzőiről. Ezek közül az egyik nagyon erélyes és haragos volt, amikor az igazgatóság egyik tagjától visszakapta a darabja kéziratát. Nagyon mérges volt. «Hát jó, — mondotta gőgösen, amikor átvette la darab kéziratát. — Hát majd megvárom, amig Tóth Imre megbukik!» «Kedves uram, — kapta válaszul — azok a magyar darabok, melyek szinrekerült e k, már megbuktattak egy direktort, de azok, amelyek nem kerülnek színre, aligha fognak megbuktatni egy másikat!»

VILÁG _

(*) Félmilliós Corot-kép. Parisból írják’, hogy New-Yorkban Y e r k e s vasutkirály képgyűjteményének árverésén 402,500 frankért kelt el egy C o r o t-kép. Eddig ez a legmagasabb’ ár, amit a hires barbizoni mester egy képéért fizettek. Corot festményének, mely egy fák alatt horgászó embert ábrázol, igen érdekes -ah története. 1865 és 1870 között festette Porot és a kép hamar Duran d-R u 61, a hires párisi képkereskedő tulajdonába került, aki húszezer frankért adta el. Később visszavásárolta és százhúszezer frankért vette meg tőle Y e r k e s vasutkirály. Idáig legdrágábban Corot, a «Garda-tó» cimü festménye kelt el< melyért

231,000 frankot fizettek.

(*) Ä «Vihar» Sliakespeare-szinpadoii.

Az Uránia-szinházban az utolsó próbák folynak Shakespeare «Vihar»-jából és tegnap fölállították a Shakespeare-szinpadot is, amelynek keretében az előadás le fog játszódni. A hármas tagolású színpadon a szünet nélkül egymásba folyó jelenetek nagy hatást keltenek és a szinrad architektúrája oly képszerű hatásokat vált ki a^ darabból, mintha az a cir.quecento-századbó! való volna. Növelik a hatást az egykori dalok és zeneszámok, amelyek közül kettőt dr, Győrgyné-Alexander Erzsi fog énekelni. Az előadás április 16-án, szombaton este lesz és Alexander Bernét confórence-avezeti azt be.

(*) Svájci művészek kiállítása. Á Nemzeti Szalonba ma érkezett meg a svájci képzőművészeti egyesület mintegy 240 darabból álló kollekciója, melyet május elsején mutatnak bo a közönségnek. A magyar közönségnek ezúttal először lesz alkalma a svájci művészek legnagyobbjainak alkotásait egy kiállításba gyűjtve megt kinteni. A «So- ciété des Peintres, Sculpteurs et Architectes Suisses», a rendező egyesület, csak úgy vállalta -a kiállítás rendezését, ha a magyar ^művészek _ a jövő évben visszaadják svájci kollegáiknak a látogatást és résztvesznek egy magyar kiállításon.

(*) A párisi KTagy Opera költségei. A

párisi Nagy Opera részvényeseinek legutóbbi ülésében Messager és Broussan igazgatók* beszámoltak az utolsó esztendő kiadásairól. Mig 1908-ban még 4.664.630 frankot tettek ki az ösz- szes kiadások, addig az 1909-ben már csak 4 millió 107.436 frank volt az összes költség és igy a megtakaritás 557.000 frank. Emellett az alkalmazottak egy részének még meg is javították a fizetését s’" a fizetések többlete körülbelül 199 ezer frank. Az uj vezetőségnek a napi kiadásokat is sikerült csökkentenie. 1908-ban egy előadás átlagos költsége 20.200 frank volt, mig 1909-ben 16 ezer 800 frankra szállították le. Némely darab szinrehozatala és díszletei nagyon sok pénzbe kerültek. A «Faust» díszleteire például 165 ezer frankot költöttek; a «Hippolyt és ^Yricie» szinrehoza13

tala 111 ezer, a «Boris Godunow»-é 70 ezer; a’ «Namcuna»-ó 1G ezer, a «Mcnna Vanná»»-é 37 ezer; az «Istenek alkonyává 82 ezer, Massenet operájának, a «Bacchus .-nak szinrehozatala pedig 106 ezer frankba került i ,

(*) Karrikatura-Mállitás. Nemzetközi kar- rikatura-kiállitás nyílik meg szerdán, április 20-áü Könyves Kálmán nagymező-utcai szalonjában. A tárlatot már előbb akarták megnyitni, de francia,' német, bajor, osztrák, angol és magyar művészektől clyan^ nagyszámban érkeztek be müvek, hogy a rendezés munkája elhúzódott. A sajtó képviselői április 19-én tekinthetik meg a tárlatot, a megnyitás pedig hus-adikán délután öt órakor lesz,

(*) Indiánus cpora berlini premierje. Április második felében lesz a berlini királyi Operaházban a bemuíató-°lőadása a «Poia» cimü in- diánus tárgyú operának, amelynek szövegét H a r t- 1 e y Randolph, zenéjét pedig N e v i n Artur, irta, A bemutató iránt igen nagy az érdeklődés, mert a szöveg keletkezésének története ii nagyon érdekes. Ez a birodalmi főváros kulturvilágátől a távol szikláshegység lábánál elterülő prerikig, az indiánok vigvamjaitól a német trónörökös szalonjáig vezet. A német trónörökös érdeklődését M c. C1 i n- t o c k Walternek, az indiántörzs egyik bátor kutatójának előadásai keltették föl. Mc. Clintocknak köszönhetik a szerzők egyáltalában, hogy az opera megszületett. Ő fedezte föl azt a legendát, melyet alkalmasnak talált, hogy belőle operaszöveget Írjanak: és Hartley nagyon szépen dolgozta azt föl. Nevint, az opera megzenésitőjét Mc. Clintock kivitte magával az indiánok közé, hogy az indián zene sajátságaival, különösen ritmusával megismerkedjék. Itt szerzett zenei tapasztalatait Nevin az opera zenéjében igen eredményesen értékesítette.

(*) Pályázat színműre. A «Színjáték» cimü szinházi és zenei hetilap, melynek hetedik száma ismét érdekes tartalommal jelent meg, kétszáz koronás pályázatot hirdet augusztus lo-iki pályázati határidővel, irodalmi értékű és előadható eredeti egyfölvonásos szinmüre. A «Színjáték» címére, Te- réz-körut 17., kell küldeni a pályamüveket.

(*) Hangverseny. Ä Magyar Tanitók Otthona szombaton, április tizenhatodikán; a Zeneakadémia disztermében, saját' otthona és az ököritóiak javára hangversenyt rendez. Közreműködnek B. Sándor Erzsi, Kndich Luigia Szidónia, Sugár Viktor, Hoppe Rezső, Horváth János, a Tanitók Otthona Zene- és énekkara és Virányi Jenő karnagy.

TUDOMÁNY, IRODALOM.

0 Az Akadémia nagyhete. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az idei LXX. nagygyűlés napjait a következőképpen állapította meg: Április 28-án, kedden, délután öt órakor az osztályok ülése. Tárgyai: 1. A pályázatok eldöntése.

2. Uj pályázatok kihirdetése. 3. Szavazás az ajánlott tiszteleti; rendes, levelező és külső tagokra. 4. A

III. osztály javaslata a ns^yjutalom és a Marci- bányi jutalom odaítélése tárgyában. —* Április 27-én, szerdán, délután öt órakor nagygyűlés. Tárgyak: 1. Az ünnepi- és közülés programmjának bemutatása. 2. Az osztályok jelentése a pályázatok eldöntéséről, uj pályakérdésekről és választásokról. 3. A jutalmat nyert pályamunkák jeligés leveleinek fölbontása. 4. Szavazás Gyulai Pál tiszteleti és igazgatósági tag arcképének kifüggesztése tárgyában. — Április 28-án; csütörtökön; déli 12 órakor; az igazgató-tanács ülése. Délután fél öt órakor összesülés, melynek tárgya az elnök és másodelnök választása. Délután öt órakor tagválasztó nagygyűlés. Tárgya: Az Akadémia igazgató; tiszteleti, rendes, levelező és külső tagjainak megválasztása. — Május 1-én, vasárnap, délelőtt tizenegy órakor ünnepies közgyűlés; melynek egész tárgysorozata gróf Széchenyi István emlékének lesz szentelve.

0 A társadalomtudományok szabad iskolájában (IV.; Károly-körut 14. II. em.) pénteken este 7—8-ig Biró Lajos tart ; előadást «Irodalmi olvasmányok» cimmel.

() A Petőfi-társaság áprilisi ülése. A Petőfi-társaság vasárnap, április 17-én délelőtt 11 órakor tartja áprilisi fölolvasó ülését a Magyar Tudományos Akadémia emeleti termében. 'Az ülésen' Kiss József felolvassa legújabb költeményét. Kiss József két év előtt szerepelt utoljára a Petőfi-társa- ságban, mikor őt költői jubileuma alkalmával ä társaság melegen ünnepelte. Az ülés tárgysorozata egyébként a következő: 1. Rajz a színészet történetéből, irta és fölolvassa: Váradi Antal rendes tag. 2. Siró falak (költemény), irta és fölolvassa: Kiss József tiszteletbeli tag. 3. A! szent galleni kaland (Ekkehard krónikája nyomán), irta é3 fölolvassa: Zempléni Árpád rendes tag. 4. Részlet «Bánffi uram» cimü, a Mjgyaí Tudományos Aka4