Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
9 1910. november 6., vasárnap. Mindennapi Problémák. * Élő regónyhősök. Azt hiszem, nem Lampérth Géza kollégám az első író, akivel — mint alább olvashatják — az a kellemetlenség esett meg, hogy fotografálással gyanúsítják. Mióta akadnak férfiak, akik azzal keresik kenyerüket, hogy a maguk kis színpadján embertársaik erényeit és gyarlóságait közszemlére bocsátják, a nyomtatott betűt mindig nyomon követi ama nyájas ismeretlenek felszisszenése, akik kalap helyett, mint a költő mondja, friss thea- vajat hordanak a fejükön. Sőt, mint a következő levélből látnivaló, néha még azok is beállnak a panaszkodók sorába, akiknek semmi okuk sincs rá, hogy a nyilvánosságtól féljenek. A levél igy hangzik: „Nagy az én bajom és bár eddig csak a főzőkanalat forgattam, most kénytelen vagyok tollat ragadni és Önhöz fordulni az én súlyos problémámmal. A probléma ez: Mit tegyen egy szegény, védtelen asz- szony, ha kedves barátnői, akik a Pesti _Hir- tap tárcáit olvassák, úgy találják, hogy valamelyik tárcának hősnőjét ő róla modellirozta az iró és ennek folytán kiszekirozzák a világból ? így jártam én most. A Pesti Hírlap szerdai számában jelent meg egy tárca Lampcrth Gézától ,,Sely- ; mezünk, suhogunk“ címmel. Por Pál úrról szól és kedves neje őnagyságáról, aki „még mindig csinos, gömbölyded nőcske . . . hamvasszőke az arca és nedves fényben csillog a szeme . . A férjemet ugyan máskép hívják, de véletlenül P-vel kezdődik a neve, a keresztneve szintén Pál, a nő leivása pedig tagadhatatlanul rám illik, bár én kész vagyok esküt tenni rá, hogy a selyemruhámat nem húsz koronás részletre vettem és az nem a Szipolyka számára készült és hogy a szerző urat nem-ismerem, bár tárcáit élvezettel olvasom. Ö sem ismerhet engem, de a barátnőim azért mégis azt mondják, hogy rólam vette a modellt. Azért fordulok most Önhöz, hogy védelmezzen meg, s világosítson föl, mit tegyek, hogy tisztázzam magam? És fejtse ki: van-e joguk az iró uraknak arra, hogy úgy rajzolják egyes alakjaikat, hogy az életben rájuk ismerjenek, még ha nem is azok! Azt hiszem, má6ók is kerülhetnek ilyen furcsa helyzetbe ás, sokan hálásak lesznek velem együtt c probléma megfejtéséért.“ Adatokkal nem tudom bizonyítani álláspontomat, de én meg vagyok győződve róla, hogy ennek a szép asszonynak ősei már a távol ókorban is megszekálták néha a szerencsétlen költőket. Az öreg Aiszkülosz tragédiái, az Arisztophanes vig- játékai, vagy a Catullus szerelmi költeményei néni jelentek meg ugyan nyomtatásban, de mivel a zsúrok (habár más néven) az ókorban is divatban voltak, s mivel a költők műveiről akkoriban még többet beszéltek, mint manapság, bizonyosra veszem, hogy a görögök vagy rómaiak fénykorában is sűrűn felhangzott a panasz, hogy a poéták élő személyek után modellirozták halhatatlan munkáikat. Ama pár ezredév alatt, mely bennünket a régi klasszikusok életétől elválaszt, aligha élt költő a földtekén, akit hasonló váddal ne illettek vojna. Mert fájdalom, a dolog úgy áll, hogy csak a mesdrók vehetik hőseiket az álmok birodalmából; az az iró, aki a felnőttek számára dolgozik, s aki azt a célt tűzi ki maga elé, hogy embertársai gyengeségeit veszi tolla hegyére, sohase szabadulhat meg attól a méltatlan föltevéstől, hogy egy-egy eleven ismerőséről mintázta érdekesebb regényalakjait. Ez különben természetes is; az iró, ha nem is pozitív személyeket rajzol, mindig a valóságos életből ragadja ki hőseit, s igy okvetlen akad egy sereg ember, aki őnagyságára ismer az iró munkáiban. Nemcsak a külső jellemzés ébreszti föl benne azt a gyanút, hogy őt akarták pellengérré állítani, hanem ama tulajdonságok, érzések, gyarlóságok és bűnök leírása is, melyeket a magáéihoz hasonlóknak talál. Dé nem csupán a személyes sértődések erősitik meg az emberekben azt a hitet, hogy ok szolgáltak modellekül az irók munkáihoz, hanem az az általánosan elterjedt balgaság is, hogy az iró mindig egy-egy létező alakot képzel maga elé, mikor regópyhősei viselt dolgait nyilvánosságra bocsátja. Magammal, aki néhanapján szintén bele- kontárkodom az irodalomba, jóformán minden héten két-háromszor megesik, hogy egy-egy jóakaróm bizalmasan megkérdezi tőlem: — Ugy-e X. Y. urat irta le a legujabbb regényében ? s az a fiatal hölgy, aki Koloniescsal Monte-Oarlóba utazott, ugyebár nem más, mint Z. V. kisaszony, az óperettszinpád bájos, de tehetségtelen művésznője? Mit feleljek nekik? Az ember nincs mindig abban a hangulatban, hogy irodalmi előadásokat tartson, s én se elevenítem föl minden hasonló kérdés után azt a közismert igazságot, hogy csupán a pamfletirók gondolnak élő emberre, de az iró csupán a pozitív emberi érzéseket írja le, a helyett, hogy pozitív embereket rajzolna. Vagyis: fest, színez, komponál, de elvileg irtózik a fotogra- f álágtól. A válasz tehát, amit a kérdezősködő szép asszonynak adnom kell, nagyon egyszerű: az Íróknak nincs joguk úgy rajzolni alakjaikat, hogy valaki egy élő embert ismerjen föl bennük, de az alakoknak sincs joguk segítségért kiáltani olyankor, amidőn egy-egy regényalakban önmagukra ismernek. " _______Pesti Hírlap________ K épzőművészet. * (A Műcsarnok téli tárlata.) A Képzőművészeti Társulat téli tárlaténak a rendezése kettőzött erővel folyik a városligeti Műcsarnokban, dé annak a megnyitását mindamellett, tekintettel a beérkezett óriási anyagra, a vezetőség kénytelen volt elhalasztani. A tárlatot igy a művészeknek november 14-én, hétfőn, a sajtó képviselőinek pedig 15-én, kedden, mutatják be. Az ünnepélyes vernissage 16-án, szerdán, délután lesz, s a tárlatot ezúttal József főherceg, a Képzőművészeti Társulat védnöke, nyitja még. Jelen lesz a megnyitáson gr.' Zichy János közoktatásügyi miniszter, valamint a kormány többi tagja és a művészeti intézmények vezető férfiai valamenyien. A vernissage napjának délelőttjén tartja meg vásárló-ülését az Országos Képzőművészeti Tanács, a föld- mivelésügyi kormány és a székesfőváros, valamint a kaszinók művásárló bizottsága. * (A sátoraljaújhelyi vándorkiállítás.). A Képzőművészeti Társulat felvidéki vándorkiállítása e hó 8-án, kedden, este zárul be Eperjesen s a; kiállítás anyagát nyomban továbbítják Sátoraljaújhelyre, ahol azt november 12-én délben nyitja meg gróf Zichy János kultuszminiszter képviseletében Molnár Viktor vagy Nárái-Szabó Sándor államtitkár. * (A pozsonyi Petőfi-szobor.) A pozsonyi Petőfi-szoborbizottság Brolly Tivadar polgármester elnöklete alatt szombaton tekintette meg és vette át Radnai Béla szobrászművész műtermében a Petőfi-szobron elhelyezendő reliefet. A relief azt a jelenetet ábrázolja, amint Petőfi a muzeum előtt elfezavalja a Talpra magyart.. A bizottság legnagyobb megelégedésének adott kifejezést. Ezzel a pezosonyi Petőfi-szobor. művészi munkálatai végleg befejeződtek. A szobor fő- és mellékalakját Carrarában most faragják márványba. Az emlékművet ta.vaszszal fogják leleplezni a régi Humanel- szobor helyén, melyet a Notre Dame zárda előtti térre helyeznek át. * (Lippích Elek miniszteri tanácsos jubileuma.) Dr K. Lippich Elek kultuszminiszteri tanácsos^ művészeti és kulturális ügyosztály vezetője, szombaton töltötte be közszolgálati működésének huszonötödik évét. A nevezetes évforduló alkalmából a művészeti és kulturális intézmények vezetői küldöttségilég tisztelegtek a jubilánsnál/ Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig dekrétumot intézett a jubilánshoz, amelyben hangsúlyozza közéleti működésében kifejtett hasznos tevékenységét, valamint művészeti és kulturális intézményeink fejlesztése körül elért kiváló sikereit, amelyekért őszinte elismerését fejezte ki. . .... .. . . ' ‘ ' Egyletek és intézetek. — A budapesti kereskedelmi akadémia végzett tanulóiüak szövetsége f. é. november 20-án d. e. 11 órakor az intézet dísztermében 11-ik rendes közgyűlését tartja, melynek tárgysorozata: Elnöki méeijyitó, főtitkár, pénztáros, ellenőr és számvizsgálók jelentése, tisztujitás, esetleges indítványok. November i—től új előfizetést nyitunk a Pesti Hírlapra. A Pesti Hirlap nagy képes naptárát iQii-re a lap minden állandó előfizetője ingyen és bérmentve kapja karácsonyi ajándékul. Új előfizetők is megkapják, ha egyszerre legalább negyedévi előfizetési díjat küldenek be. A Pesti Hírlap előfizetési ára: egy hóra .........................2 kor. 40 fill. k ét „ (nov.—dec.). . 4 „ 80 „ negyedévre (nóv.—jan.) . 7 „ — „ Az előfizetési összegeket legcélszerűbb postautalványon küldeni a kiadóhivatal címére (Budapest, V., Váci-körút 78.) Napi hírek. — (Adakozás.) Breuer Armin és neje Grün- berger Lipót igazgató ■ elhunyta alkalmából ko- szo.rumegváltás cimén 10 koronát adott át szerkesztőségünkben az Izr. siketnémák orsz. intézete szegénysorsu növendékeinek nevelési alapjára. — V. G.-né Lökve 3 koronát küldött a szegénysorsu tüdőbetegek szanatóriuma javára. — (A Sas-utca.) Ezen a címen vasárnapi számunk tárcarovatában uj regény indul meg Szomaházy Istvánnak, a kedvelt, népszerű írónak tollából. A cimben foglalt Sás-utca tudvalevőleg, a főváros gazdag kereskedő-negyedének, a Lipótvárosnak, legjellegzetesebb utcája, amelyben a városrész kereskedelmi ösisége legjobban kifejeződik. Szomaházy a címmel egyszerre kifejezi regényének érdekes tárgyát és tendenciáját; elénk állítja benne azt a különös,, érdekes, csillogó, hivalkodó világot, amely a társasági, sőt társadalmi életben sajátos szint, jelentőséget nyert s amelynek minden jellegzetessége szinte fogalomszerü kifejezésre jut e szóban: Lipótváros. Az ismert lipótvárosi disharmonikus házasságok körül szövődik a regény cselekménye; a személyei pedig bájos, finom, életvidám asszonyok és ostoba, pénzszerző fajan- kók, akik azonban hercegnői fényűzést biztosíthatnak asszonyaiknak. — (Lapunk mai száma) 90 oldal. Az első melléklet tartalma: Vasárnapi krónika. Irta Molnár F eren-c. — Hétkönapok: A férfi-gazda. Irta Lux Tertca. — Amerikai levél. — A hagyaték. — A vándorkiállítások rendszeresitése. — Megyék és városok. — Sakk-rovat. — Szerkesztői üzenetek. — Kivonat a hivatalos lapból. — Közgazdaság: Üzleti hetiszemle. Budapesti gabona- és értéktőzsde. — Vegyes. — A tárcában: Hőtel-skizzek. Irta Vay Sándor. — Az ablaknál. Irta Jacques Constant. — Hirdetések. 4. második melléklet tartalma: Az aradi vár-' tanuk kiásása. — Ut a nagy Nirvánába. Irta Bárány Nándor. — A nagyszebeni oláh szinház. — Éjjeli támadás. (A katona-életből.) — Ameri- kaiasan. Irta Tengerész. — Fejedelmi frigyek. — Egy munkás-szálloda Párizsban. — Közlekedési mizériák. Irta Székely Vilmos. — Az ügynöki jutalékok megadóztatása. Irta dr 'Szedte Lajos. — A pénz mint erőforrás. Irta Nagel Marcell. — Hamis világ, (III.) Irta Vértes József. — A tudományok hasznáról. — Regényesarnok: A király hitvese. (20-ik folytatás.) — A tárcában: Barátnők. Irta Bács Imre. Mikor a nap felkél. Irta 'Zilahi László. — Lucskos szüret. (Költemény). Irta Rudnai Győző. — A hirdetések közt: Műszaki újdonságok.
