Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
últimatumkodtak. Avagy ««*•- kezett ellenzéknek az a kijelentése, hogy a rezolueziós sérelmek reparálása nélkül szó sem leket kompromisszumról, szerintök nem ultimátum, úgy a Lukács kijelentését a választó- reformtervezetre vonatkozólag szintén nem Az olasz Petőfi. Irta Elek Artúr. Irodalmunkat nagy öröm, Petőfi emlékét ritka tisztesség érte. Két vaskos kötetben olaszra fordítva megjelent Petőfinek minden lírai költeménye.*) Annak a szakadatlan és megható tevékenységnek, a m§ly Petőfi olasz- szá tétele érdekében évtizedek óta folyik Itáliában, legnagyobb cselekedete ez a két kötet. Mintegy összefoglalja az elszigetelt törekvéseket, a melyekkel lelkes férfiak egy- magukban, segítés nélkül, egy lehetetlenül nehéz, az olaszétól teljesen idegen idiómával megverekedve, igyekeztek a maguk nyelvén megszólaltatni a világirodalomnak egyik legsajátosabb tehetségét. Hogy mily rendkívüli az a varázs, a mely Petőfi egyéniségéből kiárad, azt ezen mérhetni meg legjobban. Petőfivel a külföldi nem az iskolájában ismerkedik meg, nem vele nevelkedik. Egy-egy gazdátlan, egy-egy tökéletlen, kezdetleges fordításból, a mi véletlenül akadt a keze ügyébe, csapja meg a magyar rónának, a magyar életnek, a magyar léleknek páratlanul megegyénitett hangja. Es az idegen nekifekszik a nyelvtannak, kerülő utakon (mert hiszen magántanulásra való becsületes olasz-magyar nyelvtan máig sincsen) megtanulja a vadidegen nyelvet, csak hogy közelebb férhessen a költő leikéhez. Minden olasz fordítója ezen a fáradságos utón jutott el Petőfihez. így jutott el a leg*) Alessandro PetSfi: Poesie. Versioné interlineare eon prefazione e note di Umberto Norsa. 2 volumi. Palermo, Bemo Sandron, 1912. társadalmi élét jeiense) emeK auaumo gyűjti és földolgozza, csak azok nem becsülik meg igazi értekéhez mérten, a kik azt tapasztalták, hogy azokat az adatokat fölszínesen, ’ ibásan, sőt rosszutóbbi is : a mantovai L íberto Norsa. Utjának hosszúságát és fárai almasságát megitél- hetni abból, hogy körülbelül hét esztendeig dolgozott Petőfijén. Még 1906-ban kiadta a Felhők olasz fordítását s a próba sikerén föl- buzdulva, nekifogott az egész rengeteg munkának. A ki Petőfi valamennyi költeményét, a zsengéit is, a tökéletlenjeit is elolvasta, csak az becsülheti föl ennek a! fáradságnak nagyságát. Ekkora szeretettek ekkora önfeláldozással végzett munka kötelességünkké teszi, hogy részletesen foglalkozzunk vele, hogy érdeme szerint méltassuk ; mert 1 hisz a szolgálatot, a mit óriási munkájával tétt, első sorban a mi irodalmunknak tette ; és a fordítónak a maga hazája részéről ritkán jut elismerés, különösen ha ismeretlen, sőt félig-meddig exotikus népnek költőit tolmácsolja. (4 nemes, jó Cassoné- ról, a ki egyebek közt oly szépen fordította olaszra a János vitéz-1, halála alkalmából egyetlen szó nem esett hazájában. Még halálának hirét sem közölték a lapok.) Norsa az anyag kiválogatásában a lehető legnagyobb teljességre törekedett, ügy fogta föl feladatát, hogy a fordítónak nincsen joga a maga Ízlése szerint válogatni a költő alkotásaiban, s hogy a költőnek lomtárba dobott költeményei között is sokszor akadhatnak verssorok, a melyekben véletlen fényességek bújtak meg. Ezért Petőfi minden lírai költeményét lefordította, még pedig Havas kritikai kiadása alapján ; csupán azokat hagyta ki, a melyek ott a függelékekben a zsengék, a Petőfitől is mellőzött, a nem hiteles szövegű költemények és a töredékek között szerepelnek. De még ezek közül is kiragadta a valami oknál fogva jellemzőket, (például a. »Vörösmartyhnz« Lapunk mai szama 28 oldal. ^ ^ ~ ~ ~"V .» mának felel raeg és a melynek jellemző sajátossága, hogy mindenben ellentétes a férfi jellemével, elannyira, hogy már zsenge gyermekkorban kezdődik a megs az >Egy goromba tábornokhoz« czimzet- teket), sőt megtoldotta gyűjteményét Petőfinek legutóbb fölfedezett két postumus költeményével is, a melyek a költő eddigi magyar gyűjteményes kiadásaiban sincsenek meg. A mily tudományos szempontok szerint határolta körül anyagát, ugyanoly tudományos szempontok szerint végezte a fordítás munkáját is. A lehető legteljesebb tartalmi hűség volt a törekvése, s ennek kedvéért inkább a forma utánzásáról is lemondott. Norsa olasz Petőfije ehhez képest a próza köntösében jelenik meg. Fordítása sorról-sorra haladó, de nem verses ; nem rimes és nem mértékes. A mi irodalmunkban szokatlan az a felfogás, a mely Norsát elhatározására birta, mert a mi műfordításaink az eredetinek formáját is visszaadni törekszenek. És a verses fordítás mellett megvesztegető érvek szólnak, egyebek között: hogy a fordítás ha nem verses, elveszíti költemény-jellegét s vele mindazt, a mi az eredetiben szuggesztivus hatású ; és hogy tartalma, alakja szerint akármennyire különbözzék a verses fordítás az eredetitől, annyival mégis közelebb van hozzá, hogy maga is költemény, holott a prózai fordítás próza s az eredetiből éppen azt sikkasztja el, a mi lényeges benne : a költeményvoltát. Tetszetős érvek, de nem meggyőzök. Mert ha igaz is, hogy a verses fordítás abban mindenesetre rokona az eredeti költeménynek, hogy maga is költemény, viszont épp oly igaz, hogy a legtökéletesebb műfordításnak eredménye is egészen más költemény, mint az eredetije. A ki valaha összehasonlított valami költői müvet a verses fordításával, annak nem szükséges hosszabban bizonygatni ezt. A ki
