Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz

AZ UJSÁa

7

panaszos indítványára a budapesti törvényszék mint átvevő szerzőket, Ítélt el, felmentését kérte.

A nagy feltűnést keltett beszéd a közönség sorai között rendkívüli tetszést és hatást keltett és akkoriban a lapok is bőven foglalkoztak a főügyészhelyettes szenzácziós állásfoglalásával. Sajnos, a tábla másnap olyan Ítéletet hirdetett ki, a melylyel elzárkózott a főügyészhelyettes érvei elől cs a törvényszék álláspontjához csatlakozott. Az ügy később a Curia elé került, a hol — úgy emlékszünk — egy szavazattöbbséggel szintén a törvényszék és a tábla felfogása győzött.

Szombat, 1910. április 30

A JELÖLT UR.

— Aktuális cikksorozat. —

Közreadja : az öreg Vulpes- XVIIT.

A nyeiyíudományról.

Minden ember tudja, hogy a képviselőség alapjában véve nyelvi foglalkozás. Hogy úgy mondjam, a honatya többnyire a nyelvével egyengeti a pályáját. Van ilyen karriér több is még. Sőt nagyon sok van. Például kofa, divatárus- segéd, könyvügynök és buffet hölgy so lehet, más, csak a kinek igen könnyen és fürgén pereg a nyelve. Ha úgy általánosan el lehet mondani, hogy nyelvében él a nemzet, még inkább áll az a diktum, hogy a képviselő a nyelvéből él.

Nagy nyelvbeli készség, ez a jelölt ur legfőbb erőssége.

Mindenféle fogyatékossággal lehet az ember honatya. A legtöbbjének van is fogyatékossága bőven. Már láttunk félkezü, féllábu, féleszű honatyákat. Ha egy kicsit vak, az se baj, sőt süket is lehet. Ez utóbbi baj még kellemetessé is teheti a honatyáskodást. De már a némaság teljesen képtelenné tesz a képviselőségre. A legnagyobb engedmény, a mit e téren a honatyának tenni lehet, az, ha elnézzük, ha egy kicsit hebeg. (Ezzel az engedménynyel, mint mindennel a világon, a legtöbb honatya vissza is szokott élni. Már mint hogy gyakran nagyon is hebeg.)

Mondom, hogy a nyelvbeli készség, ez a legfőbb dolog a képviselőség körül.

De magában rhég ez se elég. Beszélni is kell tudni. Sokat beszélni és mindig beszélni. 'Egyeseknek és csoportoknak, tömegeknek kell beszélni, reggel, délben, este, éjjel.

Annyit kell beszélni és annyiszor kell beszélni, hogy a legtöbb esetben nem is elég egy nyelv. Két-három, néha négy-öt nyelvre is szüksége van a jelöltnek, hogy mindenkinek a kedvében járhasson.

Ezt nyelvtani értelemben is merem állítani. Sajnos, Magyarországot nem lehet megjárni a magyar nyelvvel. Kell még tudni németül is, tótul, szerbül, oláhul, ruténül, horvátul.

A soknyelvüségből azonban mindenféle bajok kerekedhetnek. Mert, teszem fel, az én kerületemben vannak magyar választók és német választók cs oláh választók. Mi következik ebből? Ugy-e, az következik, hogy a magyaroknak magyarul beszélek, a németeknek németül, az oláhoknak oláhul? így aztán módomban van megnyerni mind a három fajtát.

Pedig dehogy is nyerem meg, dehogy is nyerem meg. A magyar még csak valahogy hisz nekem, a mig hozzája beszélek cs magyarul beszélek. (Csak esetleg hisz, mert ez nem egészen bizonyos.) De már a mikor a németnek németül szavalok és az oláhnak oláhul, akkor a magyar meghőköl.

— Nem lehet az kóser ember, — azt mondja — a kinek a német is tapsol meg az oláh is szetreaszkáz.

Es a vége az, hogy a sok közül senkinek se nyerem meg a bizalmát.

A régieknek eszük volt, több mint a mai generációnak. Ök külön nyelvet használtak a politikához, a diákot. Az mindenkinek imponált, mert

senki se értette. Hogy a maga nyelvén mindenki beszélhet bolondokat, azt az emberek természetesnek tartják. De hogy idegen nyelven is lehet bolondokat beszélni, az már nem olyan közelfekvő gondolat. Tudom, gyerekkorunkban is iszonyúan nagyra tartottuk azokat a tiukat, a kik úgy tudtak egymással diskurálni, hogy a többi nem értette meg. Madárnyelven. Pedig bizony azok madárnyelven is esacsiságokat csevegtek.

A ncplélek olyan, mint a gyermeki kedély. Es én fogadni mernék rá, hogy a esaczaiak is megválasztják nagy lelkesedéssel., azt a jelöltet , a ki angolul korteskedett a tótok között, iáöt czél- irányosnak tartanám, ha minden jelölt angolul vagy spanyolul beszélne a tisztelt választóközönséghez.

Vájjon megértik-e az angol beszédet a csaczai tótok, a békési magyarok, a bihari oláhok vagy a tuladunai svábok ? Én azt hiszem, hogy nem, bárha akad köztük egy-két Amerikát járt kivándorló is.

Mert ha járt is Amerikában, bizony a tót nem tanul meg angolul. Egy-két szavat elles és megőriz s tud is talán annyit, hogy elmondhassa: »ja szóm gentleman« vagy »pane house keeper pol veszem«. Megtanul annyit, a mi elég arra, hogy szállást kapjon vagy diszaótöpörtyüt vásárolhasson, meg egy kupicza brandyt, de hogy egy politikai beszédet megértsen, arra bizony tótul se tud eleget, nemhogy angolul tudna.

Mégis az az ő embere, a ki angolul beszél hozzá. Az tetszik neki. Egyfelől, mert tud angolul, másfelől, mert felteszi a hallgatóiról, hogy tudnak angolul.

Angolul kell beszélni a néphez, mingvárt ránk

szavaz.

De ha a jelölt nem tud angolul, mi történjék akkor ? Hát baj is az ? Akkor.is beszéljen angolul. Az egész csak bátorság kérdése és élelmességé. Biztosíthatom a tisztelt jelölt urakat, hogy nincs könnyebb dolog a világon, mint a felsőbb megyékben hatásos angol programmbeszédet mondani. Magam is úgy vagyok vele, hogy egy szót se tudok angolul, a mikor angolokkal kell beszélnem. De Aknaszlatinán olyan angol speeehet vágok ki, hogy mindenkinek eláll a szeme-szája.

Képviselő se úgy lesz az ember, ha tud valamit. Hanem úgy, hogy a választó még kevesebbet tud.

Ä porosz választójogi reform.

(Az urakháza elfogadta a javaslatot és Schorlemer indítványát.)

A porosz urakháza mai ülésében névszerinti szavazással és elég jelentékeny többséggel elfogadja a választójogi reformjavaslatot, mely a képviselőházból a klerikális konzervatív többség által átalakítva érkezett eléje. Elfogadta, de megszavazva egyben Schorlemer báró, a kormányhoz és nem a czentrum- koz Szító katolikus főrendnek a hármas felosztásra vonatkozó javaslatát, mely még jobban közeledik a képviselőház nemzeti szabadelvű pártjának kívánságaihoz, mint az urakháza választójogi bizottságának határozata, mely már szintén közeledést jelentett hozzá. Bethmann-Hollweg tegnapi beszédében magáévá tette a nemzeti szabadelvűek követelését s természetesen hozzájárult Schorlemer kiegyenlítő javaslatához. Ezzel magára vonta a czentrum haragját, de lehetővé tette, hogy a képviselőház nemzeti szabadelvű pártja is elfogadhassa a javaslatot, ha visszaérkezik az urakházából.

Az urakházának mai vitájáról és jelentőségteljes állásfoglalásáról a következő távirati jelentés szól:

Berlin, április 29.

Az urakháza folytatja a választójogi javaslat tárgyalását.

Javaslatot nyújtottak be, a mely szerint a törvény feletti végső határozatot névszerinti sza- ' vazással hozzák meg«

Schorlemer báró megokolja javaslatát, a melyet a hármasfelosztásra vonatkozó 6. §-hoz beadott.

Oppersdorf gróf kijelenti, hogy a javaslat előzékeny az ipar és kózinüvesosztály iránt. De az az állítás, hogy megegyezés van a konzervatív és a czentrumpárt között, a melyben a czentrum a zavarosban akar halászni és ily módon a birodalom gyűlési választójogot Poroszországba átültetni akarná, teljesen alaptalan.

Lőning tanár kifejti, hogy pártja hozzájárult Schorlemer javaslatához cs követeli York gróf inditványának elvetését.

Wilms főpolgármester (Posen) kijelenti, hogy " és pártbarátai Schorlemer javaslata mellett fognak szavazni.

Wedel Pizsdorf szintén ajánlja Schorlemer javaslatának elfogadását.

Az urakháza a választójogi javaslat 6. §-át Schorlemer javaslatának alakjában az összes szavazatokkal a jobboldaliak elenyésző kisebbségével szemben elfogadta.

A 7. §-t, mely a választókat az adózás szerint három osztályba sorozza, a bizottság javaslata szerint változatlanul elfogadják.

A 8. és 8/a §-ok (kuiturképviselők) tárgyalásánál Koller államminiszter javasolja, hogy a hadviselt embereket a kuiturképviselők közé sorozzák.

Moltke belügyminiszter a javaslat ellen szól.

A 8. és 8/a §-okat végül nagy többséggel az urakháza bizottságának határozatai szerint elfogadják az összes erre vonatkozó javaslatok elvetésével, kivéve Wedel javaslatát.

A törvény hátralévő részét ezután elfogadják.

York v. Warteuburg gróf visszavonja azt a javaslatát, a mely szerint a törvény módosításához mindkét házban kétharmad többség köve- teltessék meg.

Ezután következett a névszerinti szavazás, a melyben a választójogi javaslatot 140 szavazattal 94 ellenében elfogadják.

Hofrichter.

Bűnös. De az a bécsi újságíró, a ki könyvet irt az ügyéről és mi mindnyájan, a kik kételkedtünk a bűnösségében, ne .szégyeljük magunkat. A mig nem vallott, a mig végleges, csalhatatlan, döntő bizonyítékok nem voltak a bűnössége mellett, általában : a mig az egész ügyét eltakarta egy elavult bírósági rendszer homályossága, addig nemcsak jogunk volt a kételkedésre, hanem a kételkedés kötelességünk volt. A jogtisztelet nem a liivést parancsolta, hanem a kételkedést. Emberség, emberi szolidaritás dolga volt meg nem nyugodni a titkos vizsgálatban, hanem nyugtalankodni egy ember sorsa miatt, a ki talán ártatlan. Ne szégyeljük magunkat a nyugtalankodás miatt. És a Hofrichter bűnösségéből valahogyan érv ne legyen a katonai büntető perrendtartás mellett. A katonai büntető perrendtartás kegyetlen, rossz, elavult és ostoba, ha Hofrichter bűnös is. Meg kell változtatni, ha most az egyszer vétkes emberből csikart is ki vallomást, mert az egész szerkezete olyan kinzókamra, a mely ártatlan embereket is a bűnösség vállalására bírhat. Végül: ez a boldogtalan Hofrichter valószinüleg nem az az ördögi lelkű, az a kemény kegyetlenségü bűnös, a kinek gondolni lehetne a cziankális terv után. Hiszen vallott és csak a vallomással juttatja magát akasztófára. Sem azt nem fontolta meg igazán, mit jelent ölni, sem azt, mit jelent vallani. Szegény halálba menő, ügyetlen, gyenge, nyomorék, beteg ember

Május elseje.

A franczia köztársaság hivatalos himnuszává tetto a Marsellaisct. A franczia köztársaság — ha igaz a párisi hir — hivatalos ünnepévé teszi május elsejét. A forradalmakból igy válnak tör-