Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
VASÁENAPI ÚJSÁG. 673 32. SZÄM. 1910. 57. ÉVFOLYAM szőke, — a Miklós úr felesége. Leült szembe egy székre és nem intette vissza a fiút, mikor az felugrott; — állni hagyta maga előtt, úgy beszélt hozzá. — Hát nézze, maga okos fiúnak látszik, Nikita János. Hát ne haragudjék maga ezért a dologért. Az uram jó ember, de sok furcsaság van benne és ha valakire haragszik, azon keresztülmegy, semmire se néz. A sógornémra meg a többire van is oka haragudni, bántották, az apját ellene uszították. Ez a Lüiz ki akarta tagadtatni mindenből, — a tulajdon testvérét, — hát .ez mégsem szép, úgy-e? Most a sok gőgöst majd megöli a szégyen, hogy ilyen botrány volt a temetésen. Én sem szeretem az ilyet, — meddig fognak beszélni róla! Hát igen, — nézze, lelkem, ne gondoljon azért roszat. Tudom, hogy a maga anyja ki lett elégítve akkor, — mi nem is tudtunk volna róla, ha a vén kocsis valahogy fel nem A legény csak úgy ösztönből, véletlenül találta ki, hogy mit kell tennie, — megcsókolta és gyorsan kifordult az ajtón. Ment jobbra, a hogy mutatták, de a verandán vitt át az útja, — a kis kiugrón, a hol terítve volt. Újra orrába ütött a sütemények, borok és friss erdei szamócza illata, — és az egész vad, dühös keserűsége, rászedettsége újra felhullámzott benne egy pillanatban. Most, persze megajándékozzák és kirúgják innét, mint a koldust. A keze görcsbe szorult, nem tudta, mit akar tenni, de meg kellett állnia, -— visszanézett a házra, mintha még keresnivalója volna ott, aztán az abroszra merevült a tekintete. Az úrnő akkor lépett ki utána, bámulva nézett rá, — és hirtelen elkaczagta magát, — 0, — szegény gyerek! Egy kalácsot kapott fel az asztalról, — egy egészet, —- és odaadta neki, — de a másik keze már újra visszanyúlt sietve a boroslehetett pihenésről a Losenau ezredes ágyúzása alatt. — E napokról írta Négy nap dör- gött az ágyú czimű költeményét. Másodszor április 2-tól 12-ig volt Petőfi Szászsebesen. Ez időben zárta körül Bem Gyulafehérvárt s itt hagyva báró Kemény Farkast, Szászsebesre tért vissza. Szászsebesen, április 5-én nagy ünnepélylyel díszítették fel Bemet az első osztályú hadiéremmel. Ugyanezen alkalommal kapott Petőfi is érdemjelt, melyet Bem sajátkezüleg tűzött föl szeretett hadsegédének mellére. Heitz András szászsebesi evang. lelkész beszéli, hogy ők mint iskolás tanulók sorfalat állottak az érdemjelek kiosztásánál. Ugyancsak ő beszéli azt is, hogy Bem is, Petőfi is, Szászsebes város egyik legelőkelőbb családjánál, Filtsch József akkori evang. lelkész házánál voltak beszállásolva. E ház még ma is akkori alakjában áll; fényképét mai számunkPILLANATFÖLVÉTELEK A VÁOZI-UTI ZARZETZKY-HÁZAK UDVARÁRÓL (AZ U. N. «LEPSIK»-BŐL.) említi az uramnak, — csak ő emlékezett. Hát azért én mégis adok magának valamit, — nézze, ebben száz forint van, használja egészséggel. — Na, most menjen, fiam! Tudja, lehet, hogy az uram most olyast mondana magának, hogy ittmaradjon, vagy mi, — de hamarosan nagyon rósz dolga lenne magának. Mit csinálna itt? Luiz még tán meg is étetné, — és az uram is meg szokta bánni az ilyen tetteit. Többet ő se adna magának, — nincs is nála készpénz aratásig, — ez is a magamé. Hát csak menjen, — míg visszajönnek. — Itt jobbra, a tornácz előtt, — a hátulsó kapunál leér az országutig, ott várja a kocsi és visszaviszi. Itt ma még nagy komédiák lesznek, veszekedések, — nekünk sb valami jó az élet, higyje el, fiam. No, Isten áldja magát! Komolyan beszélt, egy kicsit meghatva, de nagyon okosan és biztosan. János megreszketve nyúlt a fehér boríték után s az úrnő odaadta neki a párnás kis fehér kezét is. üvegért. Azt is. És süteménydarabokat, sonkaszeleteket csomóval összekapkodva, — a zsebébe, a kalapjába, a mit zavart és ámult. köszönettel a kezében tartott. Yégin vállonütötte kedvesen, szívesen. — Na, de most indulni, fiam! Az ment is szaporán, siető, loholó cseléd- lépésekkel, — ment megrakodva, fel se nézve, — szét se tekintve az apai házban, — nem is gondolva semmire. A küszöbön egy nagyot nyelt, mert érezte a pompás, úri lakoma izét. PETŐFI SZÁSZSEBESEN. Petőfi, mint Bem hadsegéde a nagy tábornok csapataival két ízben járt Szászsebesen. Először a gyászos végű vizaknai csata után, 1849 február 5-én. Csak néhány órai pihenés volt a Yizaknáról való küzdelmes elvonulás után Szászsebesen tartózkodása, — ha szó ban közöljük. A ház emeleti részének jobbkéz felől levő két zsalus ablakánál volt Petőfi szálló-szobája. — Április 11-én innen írt Petőfi egy levelet, mely a «Közlöny»-ben megjelent. - - E napokban irta Ki gondolná, ki mondaná czimű költeményét is. Heitz lelkész és Schotsch M. kisasszony, Filtsch lelkész unokájának elbeszélése szerint Petőfi a lelkész családjánál étkezett; — velők s a nálok levő Füzessy Zsuzsa nevű magyar kisasszonynyal társalgóit, sakkozott. E nő a szomszédos Alvinczről való volt s magyar nyelvre tanította a lelkész gyermekeit. A gyermekek testvérökként szerették s a család örökbefogadta. A sakktáblát, melyen Petőfi játszott s azt a lábost, melyben Bem számára e napokban Szászsebesen vacsorát készítettek, a Filtsch-család megőrizte, mai nap is birtokába:^ vannak a lelkész unokájának, ki a tárgyakat kegyelettel őrzi. Weinhold Károly.
