Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 35. szím. 1910. 57. évfolyam. 674 MUNKÁSTÜNTETÉS A LAKBÉRDBÁGASÁG MIATT. — A hatodik kerületiek. HELENA ÚTJA. • REGÉNY. (Folytatás.) Irta Anthony Hope. — Angolból fordította Woida Margit. XII. Követségben. Ä marchesa utolsó szavai Norahhoz elárulták lelkiállapotát. A míg az út kérdése függőben volt, nem birt másra gondolni; megoldásáig nem volt más gondolata, mint az az ember, a kinek a kezében a megoldás volt. Akár vonzó, akár visszataszító volt előtte Lynbo- rough, mégis lefoglalta és kitöltötte a gondolatait. Végre felismerte a helyzetét, és szembenézett yele. Stillford állandó pesszimizmusa nem hagyott reményt per esetére; Lynborougli külseje és eszközei nem biztatták állandó győzelemmel, legjobb esetben csak múló sikerrel, mig bensejében a harcz tovább folyna. A leg- roszabb az egészben az, hogy míg ő a fejét törte, vagy könnyezett, az nevetett! Persze, kritikus barátainak, de talán még saját büszke énjének sem vallotta be, hogy ki van szolgáltatva ellenfelének; de szive mélyén ezt érezte. Ha tényleg így van, nagyon megalázhatja. Tudná-e kímélni? Akarná-e? Bárhogy nézte is, nehéz volt kitalálni, hogyan kímélheti meg, a nélkül, hogy a jogairól lemondana. Biztos volt benne, hogy ezt meg nem teszi: mindaz, a mit róla hallott, minden éleseimójű ötlete, a miről tudott, az a pillantás, a mit Sandy Nabon az arczára vethetett, ezt bizonyították. Még ha belemegy is, hogy többet-kevesebbet fizessen a jogért, megkíméli ezzel a büszkeségét? Nem. A győzelem akkor is Lynboroughé, mert kényszerítené, hogy megadja neki azt, a mit gőgösen megtagadott, olyasmiért, a mire nincs szüksége, s így ránézve nincs értéke. De még ezt az eredményt is úgy érte el, hogy a barátait ellene fordította; vajon ez gyengédségre fogja-e birni? De ennek daczára, lehet, hogy a barátai nem békülnek ki vele; mit érez neki, ha a harcznak, a visszavágás izgalmának vége, ha egyszer mindezt befejezték. Pedig az valószínűbb volt, hogy a mi az ő szemében kegyetlenség, az Stabb és Boger szemében észszerű lesz, hisz a férfiak érzéke rettenetesen merev üzleti ügyekben. Vissza fognak térni a barátjukhoz, az ő barátai is Lynborough pártján lesznek; s ő egyedül marad, egyedül, a megalázással s a vereségben. Ettől a sorstól csak maga Lynborough menthetné meg; csak a ki a csapást rámérte, tudná elhárítani is. De még ő is, hogyan találna rá módot, a nélkül, hogy,a jogár ól. lemondana, a mit soha sem fog megtenni. De hátha mégis talál kibúvót? Ennek a lehetőségnek a gondolata, habár semmi módot sem birt elképzelni a megvalósítására, minden érzékével Lynborough felé vonzotta. Az a gondolat, melyet soha, még a harag és megaláztatás perczeiben sem tudott elfelejteni, visszatért hozzá, hogy Lynborough egész idő alatt csak játékot űzött, hogy nem akart halálos sebeket ütni, s végeredményben nem gyűlöli őt. Ha pedig nem gyűlöli, nem fogja akarattal megsérteni. De győzni akart! Győzhet-e, a nélkül, hogy megsértené? Ha igen, meglesz a jutalma, taps az ügyességéért, és hála a lovagiasságáért. Kinyújtotta karját Scarsmoor felé, s kívánta, bár cselekedetéhez képest gyűlölhetné vagy szerethetné azt az embert. E súlyos kérdésnek másnap kellett eldőlnie. A végzetes reggel, a fegyverszünet utolsó napja, junius huszonharmadika elérkezett. Reggeli után a hölgyek a kertbe mentek, s itt ültek, mikor .Stillford izgatottan, gyors léptekkel kijött a házból. — Marchesa, — mondta — a követség megérkezett ! Stabb és Wilbraham a főkapu előtt vannak, s audiencziát kémek. A békefeltételeket hozzák! A marchesa letette a könyvét; miss Gilletson nem is próbálta elrejteni izgatottságát. — Miért nem jöttek a parti úton? — kiáltott Norah. — Nem tehették; Lynborough kocsin küldte őket, négylovas hintón, csatlósokkal, — felelt Stillford komolyan. - A csatlósok, úgy látszik, pompásan mulatnak, de a követek szörnyen ünnepiesek. A marchesa fellélekzett; ha a darab vígjáték lesz, eljátszsza benne a maga szerepét! Still- ford ugyanezt gondolta. — Nem igen kellemet- lenkedhetik, ha ilyen bolondságon jár az esze, — mondta rájuk mosolyogva.--- Vezessék elő a követeket! — kiáltotta vígan a marchesa. A követek beléptek. A pillanathoz illő komolysággal közeledtek, s mélyen meghajoltak a marchesa előtt. Boger kezében tekintélyes méretű papírtekercs volt. Stillford székeket hozott, s a marchesa intésére a követek leültek.- Mi hirt hoztak ? — kérdezte a marchesa. Hirtelen idegesség és félelem fogta el, a hangja remegett egy kissé. — Nem tudjuk, — felelt Stabb. — Kérem az okmányt, Boger. — Wilbraham Boger átadta neki a tekercset. Megbízatásunk az, hogy ezt átadjuk ex- czöllencziád ügyvédjének, hogy ő a mi jelenlétünkben olvassa azt fel exczellencziádnak. — Felállt, a tekercset Stillford kezébe tette, azután méltóságteljesen visszatért, s újra elfoglalta a helyét. —- Egyikük sem tudja, mi van benne? — kérdezte a marchesa. Fejüket rázták. A marchesa megfogta Norah kezét, és így szólt: — Kérem olvassa fel mr. Stillford. Szeretném ha mindnyájan hallanák. — Lynborough lord is így kívánta, — mondta Wilbraham Boger. Stillford kigöngyölte az okmányt. Lynborough sajátkezüleg irta az egészet, nagy czi- kornyás betűkkel. A gyűlölt intézményt kigúnyolva, stílusa legalább is hasonlított a hivatalos stílushoz; lehet, hogy tüzetes vizsgálaton nem állna helyt.- Csendet kérek, mig az okmányt felolvasom, — mondta Stillford; s csengő hangon, folyékonyan olvasni kezdett: «Sir Ambrose, Athelstan Caverly, baronet, Lynborough örökös ura Dosset grófságban, és Scarsmoor bárója Yorkshire grófságban, Helena, Vittoria, Maria Antónia, marchesa di San Ser- volo ő exczellencziájához; üdv neki, és mind a jelenlevőknek. Mivelhogy a fönti Lynborough lord és ősei e czímmel mindig joggal használták a parti útnak nevezett ösvényt, mely a Nab Grangehoz tartozó földeken át vezet, az országúttól, mely annak keleti sarkát a tengerpart nyugati részével köti össze, és az említett utat nemcsak ők maguk, de hivatalnokaik és szolgáik is kedvük szerint használták, a nélkül, hogy őket ebben bárki vagy bármi valaha megakadályozta volna . . . Stillford megállt, s a marchesára nézett. Az irás nem valami engedékeny hangon kezdődött. A legfélreérthetetlenebb módon bizonyította a parti út használatának a jogát. — Tovább, —- parancsolta a marchesa kissé kipirulva, erősen tartva Norah kezét. «És mivelhogy az említett Lynborough lord kívánja, hogy a fönt leirt jogát az említett marchesa elismerje, a mit az említett marchesa eddig visszautasított, s nem volt hajlandó megtenni ; és mivelhogy ezen visszautasításból sok és nagy zavarok keletkeztek; és mivelhogy az említett Lynborough lord békében és barátságban kíván élni az említett marchesával. .. — Na látod, Helena! — kiáltott fel Norah diadalmasan. — Igazán kérem, ne szakítsanak félbe, protestált Stillford. «Mert az említett Lynborough lord, különböző okoknál fogva, és főleg azon kívánságából kifolyólag, hogy békében és barátságban éljen az említett marchesával, azt ajánlja, és arra vállalkozik, hogy, ha az említett marchesa jogát feltétlenül, kedvesen és barátilag elismeri, erős akarata, hogy évről-évre, és egyszer minden évben, keresztelő szent János ünnepén, melyet szent Iván napjának is neveznek... ^ - Hiszen az holnap lesz, - kiáltott fel Dufaure Violet. Stillford újra csendet kívánt. A békefeltételeket nem szabad könnyelműen félbeszakítani, épen mikor a legérdekesebb ponthoz értek. Mert mostanáig csak Lynborough jogának a megerősítéséről volt szó. Vagyis junius hó huszonnegyedik napján, saját személyében, tanuk kíséretében vagy egyedül, a mint jónak látja, meg fog jelenni Nab Grangeban, vagy más helyen, mely akkor, és minden alkalommal az említett marchesa hajléka és székhelye, és pontban déli tizenkét órakor jelentkezni fog az említett marchesa előtt, és hogy akkor hódolatát fogja bemutatni az említett marchesának a fent említett feltétlen, kedves és baráti elismeréséért azzal, hogy térdet hajtva, csókkal illeti az említett marchesa kezét. És ha az említett Lynborough lord akár készakarva, akár feledékenységből elmulasztaná, hogy így jelentkezzék a hódolatát bemutatni keresztelő szent János ünnepén, akkor az említett joga megszűnik és felfüggesztetik, (És ő itt megfogadja, hogy nem fog vele élni!) mig semmibevevését vagy feledókenységét a következő ünnepen hódolata bemutatásával jóvá nem teszi. Feltéve, hogy az említett marchesa minden évben kellő idővel az említett ünnep előtt, saját jószántából tudtára adja az említett Lynborough lordnak az idő szerinti székhelyét, ennek hiányában az említett Lynborough lord nincs hódolata bemutatására kötelezve, s jogára nem lesz hatással annak elmulasztása. Feltéve továbbá és végre, ha az említett Lynborough lord bármikor az ezen okmányban megjelölt napon, alázatosan jelentkezni fog Nab Grangeban vagy máshol, a hol az idő szerint az említett marchesa székhelye lesz, és bebocsájtatást fog kérni az említett marchesától, hogy az itt leírt és megkövetelt hódolatát bemutassa, az említett marchesa sem fogja bármely ürügy vagy bármely oknál fogva
