Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Petőfi, ő is igen sok szép napot töltött Eger­ben. (Rózsavölgyi és az egri bál. Honmüvész 1835.) Pécsett kiváló ineczenásokra talált Brandan és Illos királyi tanácsos személyé­ben. Milyen hires hegedű játékos volt, leg­jobban az bizonyítja, hogy két ízben fellépett a bécsi operában is. A sajtó egyhangú ma- gasztalással emlékezett meg erről a vendég- szereplésről. A bécsi magyar testőrség érté­kes hegedűt ajándékozott neki. Pesten egy éjjeli zene alkalmával összetalálkozott Bihari Jánossal, ki ámulva gyönyörködött az ifjú vetélytárs csodás játékában. Tenies- várott három évig volt az ottani német opera karmestere. 1824-ben Ruzicska Ignácz a veze­tése alatt álló veszprémi filharmonikus tár­sasághoz szerződtette rendes fizetéses tagnak. (Igen érdekes adat, mert azt mutatja, mikor működött nálunk az első filharmonikus tár­saság.) A társaság folyóiratot is adott ki, melynek Rózsavölgyi rendes munkatársa volt. Több bírálata látott benne napvilágot. Innen az aranykéz-utczai német színházban működő magyar színjátszó társaság szerződ­tette első hegedűsnek. Felvonásközökben be­mutatta akkor már híressé vált magyar zene­darabjait. 1837-ben az uj Nemzeti Színház kötelékébe lépett. A megnyitás alkalmával a zenekar az ő „magyar uvertüráját“ játszotta. (L. egy egykorú szinlap másolatát a Beöthy- féle irodalomtörténet második kötetében.) Mindössze egy évig volt a Nemzeti Színház tagja. Sajnos, adatok hijján tovább már nem követhetjük az élete folyását. Csak azt tud­juk, hogy szomorú napok vártak rá ezután. Ínséges nélkülözések között kóborolt szerte­szét az országban. Zenemüveit czigánybandák terjesztették, de a szerzőjükkel alig törődött, valaki. Lavotta, miüt elzüllött csavargó esik össze Tállya utczáján, ő mint rongyos koldus fejezi be életét. Kár, hogy Petőfivel való viszonyáról sem 'trtÜtin’K semm it 'sem:- -Alikcr.fis hol hal­lotta először hegeRüTní? “Ismerte-e őt szemé­lyesen is, avagy csak néma, nagy csodálko­zással gyönyörködött a játékában és a költé­szetében? Hogy szerette és igen sokra be­csülte, az bizonyos. Az a halálára írott bánatos költemény apotheozisa a magyar zeneművészetnek, a melynek egyik legkiválóbb képviselőjét benne látta. Müvei közül még életében több jelent meg nyomtatásban. 1830—35 között Grimm müárus kiadott négy kötetet belőlük. Béesben hat magvar zenedarabja hagyta el a sajtót. Ezeken kívül ő maga adta ki „Iparvédő“ ezimü „népis magyarját.“ Az említett kiad- vánnyok mind zongorára alkalmazva jelen­tek meg. Ránk nem maradt egy sem belőlük. Barabás Miklós, aki annak a kornak csaknem minden nagyját megörökítette fest­ményben, vagy rajzban. Rózsavölgyit is le­rajzolta. A képet a Pesti Divatlap sokszorosí­totta és elküldte ajándékba előfizetőinek ez­zel a felírással: Rózsavölgyi Márk jeles hangszerző arczképe. Rajzolta Barabás. II. Rózsavölgyi zeneszerzői munkásságá­nak az értékéről nagyon elágazók a vélemé­nyek. Ewa Lajos (Tánczzenénk teremtői. Vasárnapi U.lág 1875.) érdemtelenül leki­csinyeli, Ábrányi Kornél (A magyar zene a XIX. században), viszont a kelleténél is több­re becsüli. Elvitázhatatlan tény, hogy eredeti nagy tehetség volt. Egyéni stílusa van, amelyről mindjárt rá lehet ismerni és amely csak az övé. Müvein sok a sujtás, igen gyakran ide­gen elemekből táplálkozik és a magyarsága mégis a legtisztábbak egyike. Ha szerezmé- nyeit összehasonlítjuk az elődeiével, határo­zottan haladást észlelhetünk, ö is játszik még a formával, de már van lélekből fakadt mon­dani valója is. Melodikája igen sokszor el­árulja, hogy akinek a fülében megcsendült, az hallott hozzá érdekes harmóniákat is. Igen szűk területeken mozog és mégis megle­pően változatos a ritmikája. A tánczenóhez járt iskolába és idővel úgyszólván njjá te­remtette azt. Csak néhány szerzeményének a czimét kell felsorolnom és menten ráismerhet min­denki a korra, melyben születtek. Honérzel­mek, Koronáczió (fellengős magyar), Lábba- dozó, Egyesüljünk, Virradó . . . ezek csak a nemzeti felbuzdulások idején keletkezhettek, mikor a derék, jó Horváth István hirdeti« fanatikus tanitásajt az egyetemen. Sokszor lejátszottam őket zongorán is, meg hegedűn is. Az utóbbira jobban illenek. Amit külön­ben már a külsőjük is elárul. A legszebb szerzeményei szerintem: a magyar hangzatka, az Üdvözlő Liszt Fe- renczhez és a Nemzeti Nóta. A csárdások kö­zött igen bájos a Honíeányi hangok ezimü.

Next

/
Thumbnails
Contents