Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Simson tog.iuk mezvitatm s éppen ezért abba ez alA friss nótáiban sok a modorosság. Itt tapasztalhatjuk a legtöbb idegen hatást.

Vackot Imre igy jellemzi munkásságát: „Magas költői szellem, tiszta sajátos nemzetiség, mély kifejezés s művészi szerkezet bélyegzi őket és e bélyeg maradandó becsűvé emeli több, mint 200 magyar hangmüvének legnagyobb részét.“ (A bélyegző szót akkor még jó értelemben mondották.)

A hatvanas évek szigorú zenekritikusa, Hajdú László turkevei ügyvéd és huszárfőhadnagy (a Zenészeti Lapokban három évig vitatta a Rákóczi nóta eredetét) Rózsavölgyi Honfihüségét a plagium vádjával illette. Azt hangoztatta, hogy az eredetileg Dobozy Károly jó zenész ember hírében álló nemesnek a munkája. (Ki különben arról nevezetes, hogy ő vitte először czigányainkat külföldre.) Mi a valóság, nem lehet ma már eldönteni. Bonyolultabbá teszi az esetet az a körülmény, hogy Hajdú szerint Egressy Szózata is ugyan abból a műből van plagizálva.

A Rákóczi-indulót még életében Ró; zsavölgyi szerzeményének tulajdonították. Ö maga tiltakozott ez ellen. Lehet, hogy saját átiratában másként játszotta, mint például Bihari és ezért emlegették szerző gyanánt.

III.

Rózsavölgyit zsidó ezigúnynak nevezte a kora, ma is még annak tartják, pedig valójában nem volt az. Voltak és ma is vannak zsidó czigányaink, de Rózsavölgyit nem lehet annak mondani. Nem közülük származott, nem is asszimilálódott velük. Nincs egyetlen egy adatunk sem arra, hogy valaha czigány.természetes következménye a létszámemelés)

zenészek között élt volna. Még csak amolyan úri czigány se lehetett (amilyenek ma is tu- ezatszámra élősködnek), mivelhogy zenekara sem volt. Egykorú feljegyzésekből tudjuk, hogy mindig egyedül játszott, minden kiséret nélkül. A zsidó czigány elnevezés is abból a beteges bitből származhatott, mely a magyar muzsikában czigány muzsikát látott és a művelőit mind czigányoknak nézte. Rózsavölgyi zsidó szülőktől származott, tanult zenész ember volt, de a czigány nevezethez legfeljebb csak annyi köze lehet, hogy bizony eléggé czigány módra élt.

Rózsavölgyi müvei közül ma már csak a körmagyart ismerik úgy, ahogy. Egyik leghíresebb alkotását, a lakodalmas tánezot az ! egész müveit világon csépelgetik. Pablo de Sarasat« Paganininek ajánlott ritka népsze- rüségü ezigánytánczainak egész második része (a friss), ka-ngról-hangra Rózsavölgyi szerzeménye. Ki tudja, ha a többieket is mind feldolgozzák, idegen néven kiadják és terjesztik, vájjon nem végeznek-e azok is ilyen hóditó munkát? Ha fényes hangversenytermekben, palotákban és szegény polgári családoknál felhangzik az a zenedarab, melynek nyomtatott kiadásán a „compose par Pablo de Sarasate“ felírás díszeleg, gondoljanak az igazi szerzőre is, kit kora a hires zsidó ezigánynak nevezett.

szór 1—2 korona értékért ?!

Az uj cselédtörvény készüljön az életnek és legyen utolsó betűjéig végrehajtható. Ha azonban ez az intézkedés benne lesz, úgy nem nehéz megjósolni, hogy bizony csak a papíron fog az maradni.

Ki egy nagyobbacska gazdaságot már vezetett, az jól tudja, hogy a rendet, fegyelmet csak jutalmazással és büntetéssel lehet fenntartani. Iia minden elvesztett szerszámért, minden büntetésért a hatósághoz kell szaladni, úgy minden büntetéssel a gazda magát tissze- resen büntetné és minden elkozelt szerzeámját hatszoros árban fizetné meg idő és munkaveszteségével.

Gondolom, vita tárgyát sem képezheti, hogy minden jól megalkott törvénynek nélkülözhetetlen kellékei:

a) Mindenki által megérthető, rövid szavakban foglalt, határozottan kifejezett szöveg, mely sem félreérthető, sem félremagya- . ázható ne legyen és egy felesleges betűt ea tartalmazzon.

b) Végrehajtásában az igazukat- kereső feleknek, a lehető legkisebb idő- és költségbeli áldozatot okozzam

e) Az alkalmazására hivatott hatóságoknak eljárását tegye a lehető legegyszerűbbé, terjessze ki csak a szükségesekre, mellőzve a legkisebb felesleges munkát is.

Habár ezek minden törvénynek szükségéé kellékei, de a cselédtörvénynél egyenesen nélkül özhetetlen eb.

A magyar földnek tesznek szolgálatot, kik a törvény útját röviddé és olcsóvá teszik,

Lapusnyah, 1907 február 14.

mm • , : ma Cs. Lázár László.