Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
azért, hogy egyfelől szánalmat és részvé- 1 viselőket akar látni a hivatalszobákban tét ébresszen, másfelől ürügyet szerezzen I és nem bérelt ellenségeket. Ünnep után. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Petőfi Sándor emlékezetének nagy ünnepe lezajlott hát tegnap, s Kiskőrös kivételével, ahol csak ma, a segesvári csata igazi évfordulónapján, ünnepelnek: máshol csöndes az ország megint. Petőfi Sándor szobrai körül békességes nyugalom honol újra. A fehéregyházi virággal borított, honvédemlék környékét már csak a szellők látogatják, s hordják magokkal az immár fonnyadó koszorúk illatát, szerte, a pusztaságon. Petőfi Sándor, a mi nemzeti szentünk, megkapta egyelőre Magyarországtól, amit a mai magyar nép neki adni tudott. Sok-sok igaz lelkesedést és néhány száz koszorút, amelyek virágait az emlékezésben való közös melegségünk ápolja, s védi a gyors elhervadástól. Most aztán következik egy minden valószínűség szerint elég hosszú időszak, amikor Petőfi Sándorról nem lészen nyilvános szó, úgy, mint nemzeti mártírról; hanem csak olvasgatjuk majd a müveit, újra meg újra, és gyönyörködünk remek költeményeiben, amiket királyi örökségképpen hagyott az utókorra. Én legalább úgy látom az ilyen ünnepi terminusokat, hogy a tizedik, huszonötödik, ötvenedik, és századik évfordulót szeretik és szokták kiemelni a szürkeségből felebarátaim. A hetvenötös évforduló leginkább a gyémántlakodalmak ritka ünnepe. Hazafias emléket az ötvenedik évről mindjárt a századikra szokás eltolni. Addig, amig erre sor kerül majd valamikor: csak egy nagy alkalmát képzelem még annak, hogy — nem ugyan gyászolva, hanem örömben úszva — nemzeti erővel s összességgel ünnepeljük Petőfit. Majd ha a Petőfi-ház meglesz. Amig a magyar költők emlékének ezt az elmaradhatatlan múzeumát léglánkint összehordja a hazafias áldozatkészség: tessék gyűjteni rá; de tán még inkább: tessék mulatni, szórakozni, nemesen élvezni, Petőfi nevére hivatkozva. Akik a magyarszentnek a nevét meg- szakittatlanul akarják az országban hallani: legyenek rajta, hogy az ő dicső nevével kapcsolatosan hangversenyek, művészi és műkedvelői előadások, tánczmulatságok stb. rendez- tessenek — a Petőfi-ház javára. Mozdujanak meg a nők ! A lelkes honleányok ! Tartsanak perselyt otthonukban erre a czélra. Ha csak eyy krajczárt is követelnek minden fórfi-láto- gatójoktól: játszva lesz meg a nemzeti kulturális templom. Akkor nem járunk úgy, mint a fehéregyházi emlékoszloppal, hogy negyedszázadnál több idő telt, amig az első gyűjtési kísérletek után végre állott az oszlop a csatatéren. * Az oszlop áll s egy nemesen érző magyar úrasszony bájos kis virágos kerttel vétette körül. Enélkül komor és szomorú lenne Mai számunk 16 oldal. ményekről. Kifogyhatatlan volt az érvekben, amelyekkel bizonyította az európai sajtóban az az emlékhely. így olyan, mintha pihenni járnának oda imádkozó lelkek. Virág diszlik ma a kopár pusztaság közepén, az oszlop környékén. De ezt a kis kertet, ezeket az édes, barátságos, oltári virágokat senki sem köteles ápolni, óvni, locsolgatni. Ha valami véletlen okból megszűnik a mai gondozás és gondoskodás: még az sincs, aki az emlékoszlopról lehordja a röpülő bogáncsot, amit az őszi szél szór rá, bus éjszakákon. Pedig Skanatinnak, a muszka generálisnak a síremlékét jól fizetett őr gondozza, alig egy pár ezer lépésnyire onnan. Jól van-e ez igy, vájjon?!! * Zöldelő gyönyörű kukoriczatáblák mindenütt a fehéregyházi sikon. A szél úgy ingatja- ringatja, mintha erdő volna. Még zug is tőle a véghetetlen zöld, ez a ritka zöld, aminőt júliusban., húsz év folyamán is alig látni jegyszer. Mert, hogy olyan sokat sirtak a felhők az idén. S most ugv tetszik, mintha folyvást tartana még a május. Akkor is ilyen kukoriczatáblákban bujt meg itt a muszka, Ki nem látszott a magas kukoriczából a kozák. Édes jó istenem! talán most toppanok le az «Ö» lábanyomára; ahol talán éppen összeroskadt, halálos sebével! . . Egy kis bokrétára való kakukfü sóhajt felém. Azt letépem, elviszem. Jó lesz csuda- fűnek; jó lesz arra, hogy minden más szomorú emlék fájdalmát kisebbítse, ha arra a nagy
