Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

— Petőfi Zoltánról. Mortensen Ede lőcsei kir. főgimnáziumi tanár Írja nekünk a következő sorokat:

Azokban az időkben, amelyekről Ludvigh Béla a Magyar Hírlapban a julius 31-iki hétfői számban megemlékezik, én a Geisst- családnáí nevelősködíem s igy Petőfi Istvánnal és Zoltánnal én is szoros összeköttetésben voitam, valaminthogy Ludvigh ur boldogult édes apjával is jó barátságban álottam. Azért egész bizonyossággal állíthatom, hogy a nemeslelkü Petőfi István sohasem bánt keményen és szigorúan Zoltánnal. Zoltánnak nagyapja az akkor már öreg Szendrey Ignác?, ki akkoriban a Geissf-családnak mindennapos látogatója volt, — úgy, mint Pető,-' István s Gyulai Pál is mindent elkövettek, — de a leg emberségesebb és legszebb módon, — hogy

Zoltánt letéritsék arról a kalandos útról, melyre talán apja vére szorította, s minden áron azon voltak, hogy Zoltán valamiképp letegye az érettségi vizsgálatot s aztán magának bárminemű tisztességes pályát válaszszon. Arról, hogy Zoltánt Csákón a Geissf-csaiád birtokán gazdászszá neveltessék, nem volt szó. Szarvasról Petőfi István és én vittük Zoltánt Csákóra, de azért, mert ott ismét minden áron színész akart lenni s ott a színpadon egy u n. »verschlagban« tanyázott; ez volt Jakóhelye> éjjeli tanyája, mindene. E nyomorúságból rántotta ki Zoltánt Pista bátyja akkor, mikor őt Szarvasról Csákóra vitte. Petőfi István korántsem volt zsar_ nóki természetű ember s éppen nem lehetett az Zoltánnal szemben, kit bálványozott. Rendszerető, pontos gazda volt, ki mintaszerűen vezette a GeiszL család nagy birtokainak ügyeit s kihez előkelő családok leendő gazdálkodó sarjai eljártak gazdálkodást tanulni. »Pista bácsit« az egész Geiszt-csa- ládnak mindén tagja rajongó szeretettel v

körűi.