Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

A szabadság is kezdetben, mint egy ideális fen- sőbb lény tűnik fel a költő szemei előtt, melyért halni akar, melyért szívéből ki akarja ontani a vért, mely oly szelíd és fényes eszme, a szerelem, melynek nincs meg a maga pozitív sivársága. Vértanúja akar lenni annak a nagy eszmének, melyért Európa nemzetei a múlt szá zad végétől fogva epedve sóvárogtak. Ez a szabadságért való halni akarás, mintegy veres fonálként húzódik végig Petőfi költészetén, mintha a költő saját ságos divinácioja, földöntúli sejtése megsúgta volna sorsát amaz álmatlan éjjeleken, mikor lelke, pusztaságán végig üvöltött a bánat és harag tigrise. 0 életét; nem csak a haza szabadságának konkrét fogalmáért, hanem a világszabadság abstrakt eszméjéért is egyaránt akarja feláldozni. O a szabadság eszméjének felfogásában is a haza szűk korlátái közűi az egyetemesség magasságára emelkedik.

A szabadság nála egyelőre valami szende tulvi- lági lény, és csak később, mikor az idők járása megnehezül, lesz véressé és fenségessé. így például „Ha az isten ekTcép szólna hozzámlí kezdetű versében a szabadságért való halál a költészet szentimentalismusa által oly enyhévé és szelíddé van téve, mint akár csak egy ártatlan kisded égbe röppenése. A költő két halál közt. szeretne választani. Derűit, napfényes őszszel meghalni a kedves csókjával ajakán, vagy tavaszkor, a harc tavaszán nőj jön ki szívéből egy halálos vérvirág :

Ha ledőlök ekkor paripámról,

Ajkaimat egy csók zárja le :

A te csókod, te sze'p szabadság, te Égi lények legdicsőbbike.

De nem sokáig tart a szabadság iránt való pla- tonikus szerelem, a szentimentális vágy a halál után, mert a kor szabadsági törekvéseinek zajosabbá és szenvedélyesebbé válásával a költő lelkében is a szabadság eszménye mind hatásosabban és ijesztőbb alak- [ ban lép fel s a halál után való szelíd sóvárgás is zugó szenvedélylyé válik. így az „Egy gondolat bánt enge- met“ kezdetű versben. Lelkén a csendes nyugodt halálnak gondolata rág, mint virág gyökerén a titkos féreg foga. Az ily halál gondolatától irtózik. A csatatéren akar meghalni, de többé már nem oly szelíden és szentimentálisán, mint elébb; hanem úgy mint a szabadságért küzdő nép hőse. Ott és akkor akar meghalni, mikor

Majd minden rabszolga nép ; Jármát megunva síkra lép,

Pirosló arccal és pirosló zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadaág!

\