Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Itt jelenik meg először Petőfinél az emberiség e szép álma: Világ szabadság, mely századunk közepe táján a legnemesebb szívek eszményét és állandó bitét képezte. Korunk pozitivismusa, az emberiség számtalan csalódásai következtében megszülemlett pesszimisz- tikus világnézlet ezt a fenséges eszmét is azok közé a nagy hiábavalóságok közé helyezte, melyek az idealis- mus telj esül hete tlen ábrándképei gyanánt fognak lebegni megmérhetetlen időkig ama tiszta és nemes keblű emberek előtt, kik az emberiség anyagi szenvedéseit a szellem malasztjával akarják eltörülni. Mi önzőbbek vagyunk, mi most már nem a világszabadságot, hanem a pozitív alapú önkormányzatot akarjuk először a magunk és csak azután a mások számára. A mi tár- i sadalmi bölcselőink előtt a világszabadság, a világbéke olyannak tűnik fel, mint a természettudós előtt a per- j petuum mobile, vagy a bölcsek köve.

De Petőfi hitt benne, mint az ős keresztyénség , hitvallói és vértanúi hittek az emberiség uj vallásai tételeinek igazságában. O is meg akarja pecsételni hitét szívének vérével, ifjú és fényes jövőjű életével a szabadság híveinek vérkeresztségi mezején.

Ott essem el én A harc mezején,

Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből ;

S ha ajkam örömteli végszava zeudül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyú-dörej.

S holt testemen át Fújó paripák

Szaguldjanak a kivívott diadalra S ott hagyjanak engem összetiporva.

A mártír e halálért való fényes rajongása, egyesülve a külalak és a nyelv művészetével, az örvény erejével ragad ama magasztos extasis, ama szent őrület felé, mely a költő lelkét ellenállhatatlan hatalommal ragadta meg. De ez az erős érzés nem csak a költő sajátja, hanem az emberiségé is, mely ez időkorban az ideális és soha nem élvezett szabadság ismeretlen boldogságáért minden áron vérét akarja ontani, mely vágyódás másfél év múlva magasztos tetté válik egész Európában, a forradalomban.

Dr. Jancsó Benedek.