Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Petőfi lelke még a forradalom őrült zajában sem ki-jj méli ezeket a folyton beszélő és tettektől irtózó kofa- nyelvüeket; utálja e sereget és a megvetés hangján jelenti ki, hogy soha sem fog közéjeik állani, vagy ha igen, csak azért:

.............bogy felforditsam majd ez

A

l-nagyok győzelmi szekerét,

S haragomnak ostorával vágjam Arcaikra a bitó jelét.

Hátra van még Petőfi hazafias költészete két irányának: a nép és szabadság eszméinek fejlődési folyamát felkeresni és eredetükről, fog^a követni, mig beleszakad aj tulajdonképeni forradalmi költészet nagy és viharos tengerébe.

Petőfi, mint tudjuk, a nép fia volt, s mint ilyen és mint a század nagy eszméitől is áthatott nemeslelkű ember, az elnyomott, a baromként megvetett nép érdekében gyakran emelte szavát, nem csak a népet elnyomó osztály hibáinak ostorozása által, s a társadalmi előitéletek megvető kigúnyolása által, hanem nyíltan és merészen is. Előtte a nép több volt, mint bizonyos elnyomott emberek csoportja, előtte a nép | egy eszme, egy magasztos gondolat megtestesülése volt, mert ő a népben nem csak a való társadalom alapját, hanem az ideális szabadság legerősebb biztositékát is látta. Szavát a nép érdekében is egyelőre bizonyos szelíd mérsékeltséggel, nemes búbánattal emelte fel, igy »A nép« című versében. A népnek egyik kezében az ekeszarva, a másikban pedig a kard van; izzad és vért ont. Miért hullatja verejtékét, mikor neki az eledelből és ruhából csak annyi jut, mennyit magától is megteremne az anyaföld? Miért hullatja vérét? Miért fog kardot ?

Hogy védje a hazát ? Valóban Haza csak ott van, hol jog is van,

S a népnek nincs joga !

Csak akkor lesz merészebb és szenvedélyesebb, mikor látja, hogy az előítélet, a középkor nagy igazta- lansága még mindig vonakodik enyhíteni a nép sorsán, így pl. »A nép nevében« vagy »Misera plébs contri- buens« című versében 1848 elején, midőn a forradalom vihara kitörőben volt, merész és fenyegető hangon szól a nép érdekében a kiváltságos rendekhez; oly merész és szilaj hangon, melynél merészebben Burns vagy Moore sem szólott és ő maga is csak egy évvel későbben. Elmondja e versében, hogy a nép még most csak kér, hát adjanak neki, mert tudják meg, hogyha a nép megszűnik kérni, akar ragad. Nem hallották Dózsa György hírét ? Testét ugyan elégették, de lelke még él. Vigyázzanak az urak és emlékezzenek Dózsa Györgyre!