Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Petőfi hazafias költészete.

i.

Petőfiben a kor szelleme egyesült ama természetes ősi és naiv költői tehetséggel, mely Humboldt szavaiként a század egyetlen költőjévé tette. A kor minden hullámcsapása megérzik az ő lelkületén, sőt ama kisebbszerű hullámok, melyek az általános eszmeáramlat folyamának tükrén, csak holmi rezgésszerű változásokat idézhettek elő, az ő átalakító hatalmas szenvedélye által a haragvó tenger zúgó hullámcsapásaivá változtak.

Petőfiben jut a magyar faj természetes, romlatlan tehetsége a legmagasabb kifejlődési fokra. Nála jelentkezik a magyar faj minden erénye és hibája egy hatalmas tehetségben egyesülve, mert az ő költészetének erénye és hibája egyszersmind fajának erénye és hibája is. Múzsája a magyar nemzet géniuszával édes testvér, sőt még költői fejlődése is nemzetének korabeli fejlődésével a szó szoros értelmében együtt halad.

Petőfi is először csak a szülőföld, a haza dolgai iránt érdeklődik csupán; nála is jelentkezett a nemzet jelen nyomorúsága és sülyedettsége miatt való bánat és tehetetlen szomorkodás, mely miatt a fájdalom keserű humora elnevezte a nemzeti nyomorúság napjaiban leverten sohajtozó magyart bús-magyarnak. Nála is csak lassanként tér vissza az a nemes önbizalom, mely jele a reménységnek és záloga egy jobb jövőnek. O is visszatér a múlt dicsőségéhez, a múlt fényes napjaihoz és nagy hőseihez, erőt és bátorságot meríteni a jövő nagy küzdelmeihez és a jelen sorvasztó igájának viseléséhez. 0 nála is a valódi természetes érzések egyszerű és nemes zenéjéből ki-kiéizik az a hazafias pathósz és sallangos cifra beszéd, mely az elébbi költők lyráját jellemezte, bár nála ez egy egészen uj elem kíséretében jelenik meg, mely az elébbi költőknél vagy egészen hiányzott, vagy csak kivételes, szórványos volt.