Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

anyja, se testvére; megtanulni egyes-egyedül, min­den segítség nélkül, Szicíliának egy elrejtett zugá­ban; megtanulni tisztán szeme látó-erejével és el­méje élével, a nélkül, hogy valaha élőbeszédben hal­lotta volna! S a siketnéma filológus nemcsak hogy megtanulta, hanem ifjú korában szépen kifejlesztett zenei érzéke segítségével még nyelvünk zengzetes- ségót is megérezte. Gyönyörködve Írja egy helyt a magyar szóról: „Mennyi finom zeneiség rejlik a tizennégy ma­gyar magánhangzóban! Hét rövid, hét hosszú, és mindegyikük rövid vagy hosszú marad, akár hang­súlyos a szótag, akár hangsúlytalan 1 Aztán a mély és magas hangoknak illeszkedése ugyanabban a szó-'; ban! Nekem nem adatott meg, hogy ezeket a finbm hangámyéklatokat a saját fülemmel halljam, de föl­fogom a szememmel és visszavarázsolja emlékeze­tembe ifjúkorainak élményeit, midőn módomban veit Olaszországot keresztiil-kasul bejárni, vagy az akadémiai diák-tanyákon gyönyörködve ellesni az ország különböző vidékeiről összesereglett ifjú tár­saim ajkáról a magánhangzók hosszú skáláját.“ Mily szép, mily tanulságos a finom zenei ér­zékű, de csak gondolatban halló költőnek ez a meg­jegyzése! A magyar hangzók mindegyike tényleg megtalálható egy-egy olasz tájszólásban: az ü és ö a piemontiban, az a és kétféle e a toszkánaiban. A mint nyelvünkkel kissé megbarátkozott, első dolga az volt, hogy Petőfi német és francia kiadásait az eredetivel gondosan egybevetette. Azóta, immár harminc év óta, Petőfi a legkedvesebb költője. Lefor­dította már Petőfi költeményeinek csaknem három­negyed részét. Külön külön jelentek meg a Ciprus-

Next

/
Thumbnails
Contents