Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

mezején ! Ott folyt ki az ifjú vér szivéből és holttestén át futó ellenséges paripák száguldottak a kivivőit diadalra !“ . . .

S hogy halálában is halhatatlan legyen, megvadult lovak patkójától összetiport testét hasztalan keresték annyi évek óta. Kétség, bizonytalanság töltötte *el az érette epedő kebleket. Talán nem is halt meg? Talán a szabadság Istene, mint hajdanán Illést, testestől-lel- kestől egekbe emelte lánglelkü dalnokát ?

De hasztalan volt minden találgatás. A költészet királya, a szerelem arany szájú csalogánya, Petőfi Sándor eltűnt. Eltűnt, hogy elmúlást jelző sirjához se zarándokolhasson el a nemzet hálás kegyelete.

A csatakürt szólott, ellenséges seregek harq,zi riadója reszketteté a levegőt s O, a szabadság félistene, odahagyta ifjú nejét, piczinyke gyermekét. Mélységes szerelmét, mely mint zugó tengerár, fakadt ki nagy szivéből, elfojtotta a fenyegetett szabadságéit Mont a csatatérre, vérrózsákat termő harczok színterére, hogy lelkesítse, buzdítsa, tettekre hevítse a rablánczait ledobni vágyó magyart.

Ötven éve lesz holnap az ő gyászos eltűnésének. A segesvári fájdalmas emlékezetű csata temette föld porába a haza lánglelkü dalosát ; kozák pikájának hideg vasa oltotta ki kebléből az élet szikráját.

Eltűnt, mint a pillanatig sugárzó^ fénynyel ragyogó meteor s eltűnésével oly mélységes űrt hagyott maga után, mely a magyar nemzet szivén soha nem gyógyuló fájdalmas sebet ütött.