Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Ötven éve holnap, elröppent félszázada az örök időnek, ^ mikor ^ a nagy dalnok vérével és élte feláldozásával pecsételte meg hazája iránt lángoló nagy szeretetét és emléke ma is gyújtó fónyszikra gyanánt él a magyar nép szivében. Palotáktól a legkisebb kunyhóig ismerik szeplőtlen nevét s költeményeinek elterjedésével, melyekben szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet, a halhatatlanság ^ borostyánja fonódott immár dicsfényben ragyogó homlokára.

A magyar nép imádja, isteníti s ma és holnap — eltűnése napján — felrázza aluszékoayságából a holtak mezejét. Megzendül a dics- hymnusz a fejéregyházi síkon és a nagy szellem látni, tapasztalni fogja, hogy nem hiú küzdelem volt, miért ifjú éltét feláldozta ötven év előtt, mert a hálás utód soha el nem enyésző imádással fogja körül nevét a tisztelet glóriájával s a kerek nagy földön, hol csak nép él, mely szabadság után eped, vezérszövet- nekül tekinti a magyar haza Isten leikétől ihletett dalnokát.

Porrá lett a test, elvegyült ott a segesvári csatatéren hamvasztó föld porai közzé, de a porból a halhatatlan szellem az öröklét fényes csarnokába szállott fel változbat- lan fényre, örökkétartó dicsőségre.

Nemzetek sepertethetnek el a földszinéről az enyészet sodró vihara által; jöhet népvándorlás, mely uj alakot ad a mai világnak ; hegyek omolhatnak össze s völgyek emelkedhetnek hegyekké : Petőfi Sándor él és élni fog örökkön- örökké, el nem múló idők véget- lenéig !