Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Petőfi költészete és a valóság.

— Dr. Ferenosi Zoltán felolvasása a március 9-iki Petöfi-estélyen. —

— A „Torontál* eredeti tárcája. —

I.

Midőn Petőfi 1845. április havát Eperjesen Kerényinél töltötte, egy alkalommal Kolbenheyer Mór evangélikus papnál ebédelt s ezalatt szóba került az épen akkor Pesten nagy diadalokat aratott Schodelné. A társaság kiváncsi volt, hogy mit szól az akkor már hires költő róla, ki azonban általános csodálkozásra ezt felelte:

— Mit nekem Schodelné ? Ha én szép éneket akarok hallani, hát kimegyek az erdőbe, ott hallgatom a — fülemilét.

Beszéli e jelenet tanúja, hogy a társaság nem minden derültség nélkül fogadta a költő e megjegyzését s talán épen ez volt az oka, hogy ez a kis jelenet kedélyében mélyebb gyökeret hajtott; mert ezt alapgondolatul beszötte az ekkor Eperjesen irt Ki a szabadba! kezdetű költeményébe :

Ki a szabadba, látni a tavaszt,

Meglátni a természet színpadát!

Az operákban ki gyönyörködik?

Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás színpadán A primadonna a kis fülmile;

Ki volna, énekesnők 1 köztetek Merész: versenyre kelni ő vele?

Megannyi páholy mindenik bokor,

Amelyben ülnek ifjú ibolyák,

Miként figyelmes hölgyek . . . hallgatóan A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,

És minden a legforróbb érzelem . . .

A kősziklák, e vén kritikusok,

Maradnak csak kopáran, hidegen.

E kis adatban és kis dalban mintegy el*ő kézből vesszük, hogy egy egyszerű alkalom mint válii lyraivá, hogy ez a fogamzás után miként bővül ki és mint lesz a faöltő nyelvében dallá. Mily egyszerű és természetes érzelmi logika viszi a költőt a primadonnáról a természet színpada, a természet páholyai, a bokrok, a figyelmes hölgyek, az ibolyák szemléletére; és mily természetes az átmenet a kritikusokra, mert hát a színházból azok sem szoktak hiányozni.

Ilyen példát, melyben Petőfi költeményeiben a való alap kimutatható, könnyen lehetne akár százat részletezni. Legkorábbi ifjúságától és már 1