Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
az ez időből fenmaradt kísérleteiből, tehát oly időkből, midőn még a lehetséges kezdő költők is az utánzás korát élik és szívesen szenvelegnek oly érzelmeket, amelyeket csak elképzelnek vagy magokra erőszakolnak. Nála már feltűnően jelentkezik az a tulajdon, hogy benyomásait az életből veszi s nem ok nélkül írja már 1841-ben, hogy , való kell a föld fiának s költő nem a föld fia ?* Utóbb pedig költeményeiben a valóságból vett adatok egész a részletekig igazak és életének mindjobban föltárt adatai meggyőztek róla, hogy még oly vonatkozásokban is megbízható, melyek valódiságában megelőzőleg méltán lehetett kétkedni. Költeményeinek a legtöbb esetben megvan határozott helyök, sőt napjok, amelyen vagy kevéssel utóbb születtek. Még oly részletek is valók, hogyha ő egy határozott keltő költeményében hulló hóról, viharról, fogyó vagy teli holdról stb. tesz említést, gondos utána 'járás mindannyiszor igazolja, hogy ezt akkor valóban úgy látta. Pl. 1846. október 9. és 10-én egy költeményében azt említi, hogy .fogytán van a hold, úgy ballag lefelé' s .magasan állt a fiastyuk az égen* és ha utána nézünk, csakugyan úgy találjuk, hogy akkor a hold fogyóban volt s hajnaltájban ment le. Hasonlókép azt találjuk, hogy látszólag el- vontabb költeményei is a valóság valamely jelenetére vonatkoznak. Szerelmi költeményeit sem irta soha képzelt lényekhez; mindig megvan a magok határozott címzése azokhoz, akikhez, vagy akikről szóiénak. Ez az, amit már a kortársak élethüségnek, valóságnak neveztek költészetében. Azóta, mondhatni, közhelylyé vált, hogy költészete és élete egy; életrajza megírható volna költeményeiből is; de főképen megírható volna jellemrajza és az, hogy a kor uralkodó eszméi áramlataival ecrvütt miként fogta fel a körülte lezajlott életet. Gyulai erről egész találón s egészen a maga helyén ezt írja: ,A költészet neki nemcsak művészet volt, hanem életszükség is, maga az élet. Ha érzett valamit, annak hangot kellett adnia — egyébre aztán keveset gondolt. Énekelni volt rendeltetése s mindig követte ösztönét. Költeményeiből csaknem megírhatni életrajzát. Alig egy mozzanat életében, minek emléket ne állított volna*. Szorosan véve azonban ez lényegileg mindig és mindenütt a lyrai költés alapelve volt és marad s ha Petőfinél ismételve kiemelték költészetének fejtegetői, ez csak azért történt, mert e vonás nála még szembeötlőbb, mint talán akárki