Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Ex moribus: Classis Ima (prima).

Ex poetica: Classis Ima.

Ex geographic uatiqufl: Classis Ima.

Ex interpretatione nuctorum lat: Classis 1 ma.

Ex exercitiis styli: Classis Ima.

Ex doctrina fidei: Classis 1 ma ex ült.

Ex antiquitatibu3 Romanis: Classis Ima ex ült,

Ex história patria: Classis 2.

A költészettanbóL és magyar történelemből való osztályzata mutatja leginkább tanárai igazságtalan voltát, mert ha nem foglalkozott is szívesen a latinul előadott és latin auctorokból kompilláit költészettannal, de nagyon valószínű, hogy lényegében már akkor is jobban értett hozzá, mint tanára. A) magyar történelmet pedig a legnagyobb buzgalommal tanulta, csakhogy nem az iskolai könyvből, hanem az akkori legjobb magyar művekből. Ez az akkori magoló rendszert nem elégítette ki. Stílusa valamennyi osztálytársai közt a legjobb volt.

Február 10-ike körül nagyon elkeseredetten állított be öregapámhoz s mikor az baja felöl tudakozódott, igy válaszolt:

— Hagyj békét, pajtás; soha sem volt okom búsulni, csak most.

Nagyapám tovább faggatta, mire 6 — „Itt, olvasd“ — szóval egy levelet adott át neki s egy lcöny rezgeti szempilláján. Szomorú levél volt valóban; atyja tudtára adta benne, hogy leveszi róla a kezét és sorsára bizzu. Petőfit az fis keserítette, hogy egy idő óta tanárai gúnyjának céltáblája volt s midőn az említett levelet megkapta, rögtön megfogant lelkében az elhatározás, hogy elhagyja Selme- cet. Nagyapám vigasztalni akarta s azzal biztatta, hogy ha felvilágosítja apját a valóságról, ez megbocsát neki és megengesztelődik.

— Sohasem — felelte Petöfii — ismerem atyámat; de különben is kegyelemért esedezni atyámnál sem fogok.

Hogy elhagyja Selmecet, azzal már tisztában volt; kárba veszett minden ellenkezés, rábeszélés, de hogy hová. merre megy, azt maga sem tudta.

— Hát pénzt hoL veszel az útra í — kérdezte öregapám.

— Elmegyek a pápista paphoz, — szólt, — és azt mondom neki, hogy Vacra a püspökhöz akarok menni, hogy áttérjek. Akkor tudom ád utravalót.

Ez nem volt tréfa, bár Petőfi maga is nevetett rajta s többé nem is búsult. Csakugyan elment a kátholiluis pa)>hoz és 2 forintot kapott tőle. Ez bizony útravalóuak vajmi kevés volt. úgy, hogy mire a papiakról visszatért, cl is költötte. Betért ugyanis egy cukrászhoz s ott néhány darab süteményt és egy üveg likőrt vásárolt, a mit búcsu-vacsoranl szánt. Nagyapám örült, hogy most már talán letesz szándékáról, de nem úgy tett. Kabát alatt odahordta szállásáról kevés holmiját, nehogy gazdája, kinél néhány forint tartozása is volt, észre vegye elmenetelét. Útiköltségül egy-két könyvét adta el. Az éjszakát együtt töl