Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

tötték beszélgetve, úgyszólván álmatlanul. Hajnalban e szavakkal ébredt: „Pajtás — én megyek.“ Egy fehér vászontarisznyát akasztott vállára; abba rakta ruháit és menni készült. Lehetetlen volt tervéröl lebeszélni. Búcsuzásuk érzékeny volt, olyan érzékeny, amilyen csak két romlatlan, tettetést nem ismerő szív közt lehet. Azután megígérték, hogy sorsukról egymást értesíteni fogják és Petőfi útnak indúlt.

Vajon nem repedt volna-e meg a gyöngéden szerető anyai szív, ha látja, amint a,z apától kitagadott fiú azon a szomorú, hideg téli reggelen nekivág a nagyvilágnak — gyalog, elhagyatva, árván, — egyedül , . .?

Szeberényi László.

<7>

XX/X SV? WL