Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Ebben a képzőtársnsághan találkoztam vele gyakran s habár fiatalabb voltam, szintén faragtam már akkor versekét.

Éppen ennek á kapcsán mondom el Petőfinek egyik nagyobb ünnepeltetését, mikor is a hölgyek őt koszorúkkal és virágcsokraikkal halmozták el a pódiumon. _____ „

A pápai tanulóifjúság az őszi vizsgák alkalmával minden évben ürömünnepet ült, melynek rendezői élén a képzőtársulat állt. Ez alkalommal olvasták fel a bírálók által aranyakkal, vagy dicsérettel jut.almfizott költeményeket, novellákat. A szavalásra alkalmas költeményeket és a tehetségesebb tanulókat pedig megkoszorúzták. Az intelligens társaságnak fényes találkozója volt ez az ünnep. A szép lányok egész serege, valóságos virágoskert pompázott a teremben.

Egyik ilyen örömünnepen résztvett Pctrovics Sándor is. A nagy esemény a Griff fogadó termében folyt le. Ott volt a társaságban gróf Eszterházy Károly, a Fördős, Mikovinyi, Szalmaváry-Kovács család, Koroncz apát. Vermes György, Cseppen, Nagy Ignácz, az egész tanári kar; Nagy Ignáené, Tarezy- né, a ragyogó szépségű, karcsú termetű Vermesné, kit az ifjúság többször mint bálkirálynőt ünnepelt; Gönczülné, Rdbáné stb. stb. Az ifjúságból: Jókai, Petries, Kolrnár, a két Koznia: Sándor és Ferenc, Szűcs, a Sárküziyek Somogy és Fthérmogyéböl, Ma- gyary István és Ferenc, ha jól emlékezem a két Milos herceg Szerbiából (mind a kettő a kollégium tanulója volt). Nagy Sándor. Csépi, a két Kazay, Koboz, Puzdor Gyula, Horváth stb.

A terein zsúfolásig tömve volt, az emelvény zöld poszt óval bevonva.

Az énekkar rázendítette legszebb dalát, amely után megkezdődtek a felolvasások és szavalatok a jutalmazott művekből. Ha egy-egy hatásosabb mü i került előadásra, volt tetszés, éljenzés s a szerzőt tüntetve üdvözölték.

Javában folyt az előadás, mikor hirtelen egy mord, sötétképü fekete göndörlíaju ifjú szinte fölszaladt az emelvényre, mintha lázas álmok kergetnék. Megállt és elkiáltotta a címet: „Ólmos botok'* s rúkezdte jobb karját felemelve:

..Hahó tekintetes karok és rendek!

Utánnam csak, majd én elől menendek."

Nagy fekete szemei tüzet szórtak s magas homlokán ragyogott a szellem fensége. A közönség megdöbbenve, ámulva ült a fényes sorokban a pillanat hatása alatt. A szokatlan bátor, szinte szilaj hang rendkívüli meglepetést keltett.

Az ifjú folytatta:

..Tens karok és rendek, láncos lobogós,

Mióta Mármarosnak földje sós.

Azt mondják ök, fizessen a nemes,

Ürdög-pokol, ez volna a leves!“ . . .