Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Itt már felhangzott az első éljenzés és taps; a tanárok merően nézték e szokatlan jelenséget, modort, csak Tarczy szeme ragyogott az örömtől.

Majd mindig jobban ontva a szatyra maró lúgját, folytatá az ifjú:

„Az állatország téns karok és rendek,

Nemes barátaim most haladhatunk,

Mert egyesülve rettentük vagyunk.

S igaz nemes csak fonloltan halad,

Közügyben, mert siethi nem szabad!"

A nagy tetszés zaja végigzugott a termen oly mértékben, hogy Petrovics a szavallást pillanatokig nem folytathatta. Mikor pedig a szatyrának két végső sorát vágta ki villámló szemkkel, jobb karját és mutatóujját ég felé szegezve:

„Fel hát a fontolásnak mérlegével,

Ónnal súlyos jó cserbotok nyeléveí"

Felzúgott a taps és éljenzés, mely percekig tartott. A koszorúk, virágcsokrok ellepték az egész emelvényt. Hárman is szedték össze, mégis alig győzték.

Legclsöbben is gróf Eezterházy Károly szorította meg a költő kezét, gratulálva a fényes sikerhez. Majd a kitűnőségek egymás után járultak Petőfihez és percekig lázban volt a terem közönsége.

Boboz István.

*) E közleményeket Endrödv Sándornak, a Petőfi Társaság alelnökének felkérésére írtam s neki is küldtem el. Megküldtein továbbá Ferenczv Zoltánnak, a „Petőfi életrajzok" írójának és kutatójának. Hogy | széles körben is olvassák a halhatatlan költő pápai életét, közlöm a „Pesti liirlap"-bun is.

R.

Petőfi távozása Selmeeről. Ad avo kezdem, ha nem is ab ovo, mert az öregopámhoz fűződik, amit el akarok mondani Petőfiről. Teszem ezt különösen azért is. hogy adataim hitelességét beigazoljam a nagyközönség előtt.

Öregapáin pozsonyi pap, theológiai tanár és emellett író ember volt. Már a szabadságharc alatt buzgón forgatta tollát Kossuth érdekében s a nagy nemzeti gyász beköszöntővel majdnem tragikus végű fogságot szenvedett egy éles cikkéért. A bilincset különben Gregussal, nagy esztétikusunkkal viselte. Később az irodalomnak igen sok ágában dolgozott s kiváló műfordításai ré^én a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta. Tevékeny része volt a pozsonyi Toldy-Kör létrehozásában, mely első s ma már szép eredményekkel dicsekedő eszköze Pozsony magyarosításának. Mindezek olyan dolgok, mik jól esnek az unokának, de legjobban esik. sőt büszkeségem, hogy nagyapám barátja volt Petőfinek. — Igen; ha mások büszkék az ősi címerre, én büszke lehetek e burátságru!