Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz
mily lenézőleg köszöntött!“ Természetesen Petőfi mindezekből semmit sem látott. „Ki akartam — monda — misan- thropiájából gyógyítani, de nem sikerült.“ * Mintha most is látnám azt a helyet a szobában, hol utólszor állt elutazása reggelén. És családját szülőim gondjaiba ajánlotta e szavakkal: „Még csupán Arany János volt az az ember, kire rábíztam családomat.“ Elment, hogy ne térjen vissza soha többé; ott látta családját utoljára. Petőimé két levelet kapott tőle a tábor- Mindkattőt közölte a „Vasárnapi Újság“, ha jól emlékszem 1870-ben. A szerencsétlen kimenetelű segesvári csata után egy szép este vacsoránál ültünk. Petőfimé melegről panaszkodott és kiment a folyosóra. Egyszer egy cseléd jött be azzal, hogy atyámat egy lovas úri ember hivatja. Mindnyájan az udvarra siettünk. Ott állt M. S. tajtékzó lovául. „A segesvári csata elveszett“ — mondá. — „És Petőfi?“ k'iáltá atyám. „Petőd elesett“ — válaszolt ő és tovább vágtatott. „Nem hiszem én azt" — szólalt .meg egy csengő női hang a folyosó feilt. kérdezé atyám. ,me 1 ül. A Petőimé hangja volt. „En miért nem!“ — „Hisz ő is ember volt!“ „Nem, az lehetetlen !— telelte Pe- finé. ügy nekem sejtelmeim lettek olna s az én sejtelmeim nem csaltak eg soha!“ Szegény asszony! Sejtelmei — úgy hiszem — igen sokáig ringatták csalódásban.
