Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

r

Különben Teloki Sándor ezredes azt irja róla, hogy valahányszor eszébe jut, mindannyiszor kiváló tisztelettel hajlik meg Damjanich János özvegye előtt.

Augusztus végnapjaiban megváltunk Petőfi nejétől és fiától, mivel az asszony vonakodott Kolozsvárról, hova az orosz elül menekültünk, velük Tor- dára visszajőni.

És mi sokáig, nagyon sokáig vártuk őt. Talán neje sejtelmein alapuló versiók keringettek róla. Majd itt látták, majd amott s oly jól esett hinni e versióknak. — Ha késő este lépteket hallottunk, — „ez ő,“ mondottuk egymásnak s mindig a remény egy szikrája éle- dett lelkűnkben.

Végre a „Hölgyfutár“ egy számában olvastuk, hogy Szendrei Julia Petőfi Sándor özvegye örök hűséget esküdött Horváth Árpád budapesti'egy. tanárnak.

Valyon eszébe jutottak-e férjének szavai.

Iía eldobod egykor az özvegyi iátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd;

Én feljövök érte a síri homályból Az éj közepén s oda leviszem azt. Letörjem vele könyeimet érted, hi könnyedén eltelejtéd liivedet:

S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is ölökre szeret!

Özv. Váradi Károlyné.