Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

világát s én oly szép, ifjú. gyermekded . vonásokkal képzeltem Petőfit. És addig- addig képzelődtem, inigfvógre azon ponthoz értem, hol az ébrenlét megszűnik, s az édes álom veszi kezdetét. I)e nem sokáig tarthatott ez az állapot, mert atyám hangját hallva, f'elnyitám szemeim. Szülőim álltak ágyunknál és ott állt még egy harmadik alak is, ki, midőn anyám azt monda: „itt alszik két kis leányom“, lehajolt s megcsókolt mindkettőnket.

„Mint Boáé és Blanche“ monda atyámnak. Ezeket a szavakat csak évek múlva értettem meg. Sue Jenő „Boly gó Zsidója “-uak két testvér-gyermek alakjára gondolt. Ekkor nem láthattam arezát s csak hangját hallottam a nagy költőnek.

* *

Másodszor 1849. márczius 28-kán jött hozzánk Petőfi. Mintha most is látnám azt a borzas kis embert, köpenyével karján és kardjával kezében. Ebéd táján érkezett; az asztalnál szembe álltam vele és észrevettem, hogy legkevésbé sem hasonlit a rejchstadti herezeghez.

Ebéd után atyám szobájába vitette a fekete kávét. Anyám megengedte, hogy én vigyem be a czukortartót.

Petőfit atyám szobájában a pamlagon fekűve találtam. Atyám a pamlag i előtti asztalra terített kéziratából (márczius 15-én tartott beszédéből) olvasott | föl neki, mit a nagy költő érdekkel hallgatott. Emlékezem, hogy atyám egy kaj- tár sasról olvasott valamit. A kétfejű sa- sot értette. . . . Petőfi kíváncsian kér-* dezte; „mi az a k aj tár?“ Atyám meg- I magyarázta. „Nálunk azt nem mondják j — mondá — „mi azt kotnye les-nek nevezzük.“

Erre az általam soha nem hallott

Pl *•' .t.

szóra nevetni kezdettem s ekkor észrevették jelenlétemet.

5