Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Életük, ifjúsága is eléggé hasonlit egymáshoz. Arany is bolyongott, ö is másutt kereste a dicsőség forrását, akár csak Petőfi; Arany is volt vándor« színész, ő is próbált festegetni, mint Kisfaludy, vagy Jókai. A családi élete is olyan gondterhes és szomorú volt, mint a Petőfié. Ámde Arany idősebb és higgadtabb volt Petőfinél. Az ő lantjából item törtek ki, a világfájdalmas harag és élkeseredés: lángjai, mint a Petőfiéből.

Mindkettő a nép fia, de Petőfi szilaj kunsági ■ fiú, azok lofibanékony hevességével, Arany szalontai, a komoly, vallásos, elmélkedő és csendes, okos természetű ősmagyar fajból.

Arany János ép ugy küzdött a megélhetésért, mint Petőfi, ha nem is nyoínorgott évekig. Csendes, érzékeny gyernjek volt, akit apja tanitott Írni, hamuba irt betűkön. Több népies olvasmány akadt a kezébe, de legtöbbet forgatta a bibliát, amely élete végéig legkedvesebb olvasmánya maradt.

Még gyermekkorában olvasta a Feleskor Nótáriust, Haller Hármas Históriáját és Csokonai költeményeit, amelyek csak akkoriban terjedtek el az országban.

Már nyolc éves korában feltűnt' verseidéi ügyessége; gyakran beszélt versben, mikor pedig a debreceni' gimnáziumba került, már páthoszszal teli ódákat irt.

Tizenhét éves korában néptanító lett, hogy pénzt szerezzen pályája folytatására. Kisújszálláson tanitott s itt újabb tápot nyert gazdag költői vénája Török Pál könyvtárában. Itt tanult meg franciául is egy latin nyelvű ócska grammatikából.

Egy év múlva visszament Debrecenbe, de a sok olvasás és önképzés nyomán feltámad benne a dicsőségvágy. Egyelőre csak homályos körvonalakban tárul ki előtte a jövő, amely koszorúkat hoz számára. Érzi ő is, mint Petőfi, hogy nem közönséges embernek született. Csak azt nem tudja, melyik csapáson haladjon. Hegedül, versel, fest, szaval s végre is azt hiszi, hogy a szinész-pálya az, amelyen babérokat arathat.

És a jeles tanuló az iskolaév közepén Otthagyja a kollégiumot, elmegy vándorszínésznek. Szavalni jól tudott, d!e mozdulatai félénkek, sőt félszegek voltak. Nagykárolyba, onnan Szalontára, majd Máramarosszigetre vetődött.

Itt ébredt annak tudatára, hogy nem színészitek született. Itt volt először szerelmes is Klár- icsiba, a festett képű szubrettbe. Arany egyszer ha- zakisérte. A ház előtt a leány megrántotta a karját és hamisk'ás kacsintással igy szólt: