Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 31-es doboz

Petőfinek. Vörösmartynak, (iaraynak, Tompának számtalan költeménye, Czakónak, Hegedűsnek. Obernyiknek, Vahotnak, Szigligetinek egy-egy színmű-tárgya. Egressy Béninek sok népszerűvé lett dala e társaskörben fogamzolt meg. Szentpétery a fejlődő tehetségeknek elismert barátja, gyáinola, serkentője, fáradhatlan bírálója volt. Szigeti József, kit nevelt-fiának, utódjának tekintett, itt fogott szikrát későbbi jeles színművei megírásához.

Az asztali csemegéhez tartozott olykor-olykor a szellemdús Diösi mnemonikája, emlékezőtehetségének a produkálása is, mely abból állott, hogy az asztaltársaság egy ív papirost tele írt mindenféle összefüggés nélküli szavakkal, s e rengeteg szóbalmazt Diósi, egyszeri elolvasás után, szóról-szóra hiba nélkül fel- mondla. Az emlékezőtehetséget, mint puszta mechanizmust, atyám határozottan a gyakorlatnak tudta be; de azért a Diósi sajátos képessége mégis bámulatba ejtette.

Olykor, az ebéd végeztével megszavaltatták. vagy énekeltették az ifjabb nemzedéket. S hálásan kell visszaemlékeznem, hogy a Kont el- szavalásáért, vágj’ a Himn usz el énekléséért, buzdításul, a jó Szentpétery bácsitól s a gáláns Lendvaytól mindig egy-egy ezüst húszast kaptam.

Petőfi, mióta atyámmal megismerkedett, házunknak, illetve : atyámnak, csaknem mindennapos látogatója volt. Tervezett, vagy kész költeményeit, kinyomatásuk előtt, mindig bemutatta atyámnak, kinek véleményére sokat adott; mert tudta, hogy atyám époly szigorú, őszinte bírálója, mint a milyen rokonérzelmű barátja volt. Petőfi annyira szerette atyámat, hogy ennek jutalomjátékára, nehány nap alatt, ójet-napot egybevéve, megírta /öld Marczi- ját, hogy ezzel jövedelemhnz juttassa. Ugyané czélból ajánlotta fel közreműködését a Szökött katona-ban, mely utolsó színpadi föllépése volt, remélvén, hogy népszerűségével atyámnak telt házat csinál. Majd elkísérte atyámat vendégszereplési útjára is, hogy mellette hangulatot keltsen és sikereinek tanúja lehessen.

Atyám iránti határtalan szeretete, ragaszkodása bírta rá, hogy Szentpéterynél béreljen ebédet, a hol atyámmal minden nap Összelőhetett, miután Szentpétprynek mi is fizető kosztosai voltunk.

Itt érte meg nevenapját ]X45-ben. márczius hó 17-dikén. Nem volt semmi előkészület. A névnapi alkalomra nem is gondolt senki, talán még Petőfi sem. egyedül jó nagyanyám, a ki azonban mélyen hallgatott.