Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

Igló, 1907. julius 5-én.

LPOK

ai hírlap

Előfizetési ár helyben: Egész évre K 12.—

Fél évre » 6.—

Negyed évre Egy hőnapra

3 — 1.—

zam.

TELLERY GYULA

felelős szerkesztő és laptulajdonos.

zerdán és pénteken.

£.

izenöt- i saját üdvös- ,, mert Idétlen Tehát mukra föld- ikó és árát :icsiny lézsóg öl; a hogy domes söpört éppen ávabb lik a mkál- tenék, mert étkezni, sőt egész - izután £ föld- ik na- iz em- Ilyen turóc- lonkai

íesebb , fel- ra és 18. évi ak 4. 3zédos Pán- s kiesebb kato- izérlö- van- tt.

dsza- tható linzerein k szer- ta- lyaru déku ledig tgy is

Emléktáblát Petőfinek Iglón.

Lassan kihalnak már azok az emberek is, akik Petőfi Sándornak, a szabadságharc lánglelkü költőjének a Szepessógen, főleg pedig Iglón való tartózkodásáról még valamit tudnak. A mai generáció — legalább a túlnyomó része — azt se tudja már, hogy Petőfi valamikor Iglón járt s mint ő maga írja „Úti jegyzeteidben: „Három hetet töltöttem Iglón, melynek lakói és tájéka egyiránt gyönyörködtettek“. Ma-holnap már csak az ág. hitv. ev. főgimnázium parkjában álló százados, nagy hársfa marad meg, mely alatt a költő kellemes órákat töltött, mely azonban — sajnos — technikai okok következtében némileg meg lett csonkítva. Egyedül ez hirdetné jelenleg Petőfi emlékét. Azonban sem a fa maga nincs megjelölve, sem az épület, amelyben itteni tartózkodása alatt lakott.

Felkerestem a napokban ez ügyben Pákh Károly nyugalmazott főgimnáziumi tanár urat, kitől — mint a Petőfi-korszak legalaposabb ismerőjétől — beszereztem a szükséges adatokat. Az ő szives beleegyezésével és engedőimével felhasználom e helyen részint szóbelileg közölt adatait, részint pedig a „Szepesi Lapok“-nak 1889-iki évfolyamában közzétett cikkének idevágó részeit, amiért ez utón is leg- hálásabb köszönetemet fejezem ki.

Petőfi 1845. május 4-én érkezett Iglóra és május 24.-éig, tehát teljes három hétig tartózkodott itt. Pákh Mihály ág. hitv. ev. lelkésznél és családjánál lakott. A lelkészlak annak idején a jelenlegi főgimnázium bal szárnyában volt elhelyezve. (Különben a mai főgimnázium három épület egyesítéséből keletkezett.) Pákh Mihály egy teljesen különálló szobát bocsátott rendelkezésére, hogy ott tökéletes csendben és háboritlanul dolgozhassék. Ez a szoba ma édes atyámnak dolgozó szobája, mely a főgimnáziumnak átalakítása előtti korában az I. osztály tanterme volt.

Nem célom Petőfi itt tartózkodását tüzetesen ismertetni (ezt Pákh Károly cikkében megtalálhatni), e cikk megírásával csak két momentumra szorítkozom.

Az egyiket éppen az előző sorokban adtam elő, melyben rekonstruálni igyekeztem Petőfi itteni lakóhelyét; a másik pedig egy kedves tartózkodási helyére vonatkozik, mely ugyancsak az akkori papiakban, a mostani főgimnáziumban volt. Itt arra a bizonyos „Petőfi*hársfá“-ra célzok, mely ma már csak egyedül van meg azon fák közül, melyek a papiak veteményes kertjében beültetve voltak. A fa történetére vonatkozólag igen érdekos adattal szolgált nekem Pákh tanár úr; a fa ugyanis egy véletlennek a müve. A szól beültette a kis hársfamagot a papiak elé és az akkori lelkész, Gotthard Mihály átültette az udvaron levő veteményes kertbe. Midőn Petőfi itt járt, már tiszteséges árnyékot szolgáltatott, úgy, hogy Petőfi az akkor éppen meleg májusban kellemes pihenő és dolgozóhelyet talált a fa hüs árnyékában. Itt tartózkodásakor reggelenkint sétálgatva fenhangon olvasgatott Hugó Viktortól, Bérangertől és más francia költőktől. Munkássága — igaz ugyan, hogy — nem volt itt valami nagyon termékeny, minek oka valószínűleg abban a tényben keresendő, hogy nagyon kellemesen töltötte napjait. Délelőtt rendesen dolgozott, délután a Pákh-családTelefon 19.

S'lS Kloinboroer Sand«-